Sziasztok Simabőrűek!

Egy történetet szeretnék elmesélni arról, hogyan ismerkedtem meg az asszonnyal.

Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy nagyszerű facér életem volt. Minden egyedül az enyém volt, nem kellett senkivel sem osztoznom. De hát nem én választottam a házas életet, ő választott engem.

Mikor anyámhoz kerültem, még kis siheder voltam. Volt pár haverom a korábbi helyemen, de aztán megszakadt a kapcsolat. Onnantól kezdve csak én voltam, meg a gazdi. Nem bántam egyébként, senki sem ette meg a reggelimet vagy a vacsorámat, és a széna is csak az enyém volt. Csak én használtam a klotyót is, nem kellett senkivel sem viaskodnom érte.

A gazdi egyre többet dolgozott, meg aztán jött ez a csóka, akiért úgy odavan már egy ideje. Többet voltam egyedül, bár anyám mindent megtett, hogy jól érezzem magam. Elhalmozott játékokkal, mindenféle finomsággal, de hát azért mégsem volt velem annyit, mint azelőtt. Szörnyen idegesített, hogy nem tudok borsot törni az orra alá, vagy megbökdösni, mikor filmet néz. Szóval akárhányszor velem volt, kihasználtam az alkalmat és odabújtam hozzá, hadd kényeztessen. Fel kellett tankolni a simogatásból, hiszen nem tudhattam, mikor kerül rá sor legközelebb.

Aztán egy napon minden megváltozott.

Éppen a magyar rezidenciámon tartózkodtam, amikor jött felém a gazdi az utazós boxommal. Gondoltam magamban, hát még csak most jöttünk meg Ausztriából, hová akar már megint cincálni. Aztán kivitt a szobából, a folyosóra. Sosem voltam még ott, addig még nem merészkedtem. Az én szobám amúgyis elég nagy nekem a rosszalkodásra. Na mindegy, szóval csak kivitt a szobából, és aztán ki is engedett. Gondoltam, ha már itt vagyok, akkor körül nézek, és akkor észrevettem, hogy nem vagyok egyedül.

Hát ott virított az asszony elvetemült feje a folyosó másik végén. Én röfögni se tudtam, már ott is termett. Szaglászott, bökdösött a fejével. Nem tetszett, hogy így letámad.

-Most miért vagy ilyen Franco? Tudod, hogy ilyen a stílusom. Nem tehetek róla, hogy vagányabb vagyok, mint Te! – Mici.

-Ezt vond vissza Asszony, én is elég vagány vagyok! Csak szeretek mindent szépen nyugodtan intézni.

-Igen, azt már észrevettem. Enni is olyan lassan eszel! – Mici.

-És még mindig nem jöttél rá, hogy az nem azt jelenti, hogy kieheted a kaját a számból! – Franco megrázza a fejét. – Na de vissza a sztorihoz.

Szóval ez a nő egyből letámadott, minden olyan hirtelen történt. Gondoltam, ha meghúzom magam, akkor majd előbb-utóbb megunja és nyugtom lesz. De túl sok időt töltöttünk együtt. Mindennap találkoztunk, hosszú percekre, aztán fél órákra, aztán órákra. Persze a folyosóról átkerültünk a fürdőszobába, ott folytatódtak a randevúk, de az asszony még mindig nagyon rámenős volt, anyánk meg egyszerűen már nem tudta, hogy mihez kezdjen velünk. Minden trükköt bevetett, de még mindig nem volt meg a szerelem. Cincált minket hordozóban, adott nekünk nasit, simogatott minket egyszerre. Jól át is vettem az asszony szagát. Aztán kitalálta, hogy egymás mellé teszi a ketrecünket, úgyhogy már nem csak a fürdőszobában idegesített, hanem a rezidenciámon is.

Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy vége a facér életnek, ráadásul ez a nőszemély akarja hordani a nadrágot. Na hát azt már nem. Nem is hagytam magam.

Visszatértünk Ausztriába, egy új villába, ahol emeletes ketrec várt, meg mindenféle új fekhely és játék. Csak egy baj volt, hogy az asszony is jött velünk. Sőt, ezt kapjátok ki. Vele kellett végig utaznom azt a 9 órás utat. Hát az agyam eldobom! Ezek a nők mit meg nem engednek maguknak. Azt hitték, hogy ők hozzák a döntéseket, de ki kellett őket ábrándítanom. Jól össze is kaptam az asszonnyal. Nem tetszett, hogy mindenbe beleüti az orrát. Úgyhogy hullattunk pár szőrcsomót. Jó látványosra sikerült a műsor, még harci sérülést is szereztem. Na de a lényeg, hogy anyánk külön választott minket.

Arra viszont nem gondoltam, hogy így én sem leszek egész nap a szoba ura, mert még így is osztoznom kellett az asszonnyal. Egyszer ő rohangált kint, egyszer én. Aztán napközben, és éjszaka egymást kellett bámulnunk. Privátszféra az mi??

Egyébként, szerintem ez okozta az áttörést. Anyánk nem erőltette tovább a dolgot. A nagy balhé után így teltek a napok, legalább egy hónapig. Ezalatt az egy hónap alatt azért nem volt más választásom, kezdtem megkedvelni. Végülis így, hogy rácsok voltak közöttünk, nem tudott úgy nyomulni. Egész szimpi lett a csaj.

Anyánk is észrevette, mert utána megint közös randikat szervezett. Az elsők csak pár percesek voltak, aztán mindig egyre többet voltunk együtt. De végre ő sem esett túlzásba a találkákkal, rájött, hogy a mi tempónkban kell haladnia. Nem megy minden olyan gyorsan, ahogy azt ő szeretné. Ezek az emberek mindent egyből rögtön máris azonnal akarnak. Nálunk ez másképp működik, de szerencsére a gazdi ezt belátta, és így már rábólintottam a dologra.

Főleg azért, mert egyszer csak azon kaptam magam, hogy szeretek Micivel lógni, persze tudattam vele, hogy én vagyok a főnök… nem is egyszer. De semmi komoly balhé nem volt azóta.

Tudom, hogy nem egy ’Szerelmünk lapjai’, vagy ’Ház a tónál’, de ez a miénk, ez a mi történetünk. És boldog vagyok, hogy nem kell többé egyedül lennem. Minden nyuszi megérdemel egy társat! De nem szabad elkapkodni a dolgot, mert akkor jön a balhé. Legyetek türelmesek! Az a kulcsa mindennek… Még egy maffiózó szívének is!

A mai írásomat is egy vallomással fogom kezdeni, mint mindannyiszor most is elterveztem, hogy szépen megírom a vasárnapi blogot már hétközepén, mert persze felkészült leszek és tudom mi lesz a téma. Most sem így lett. Így ma reggel miután kitöröltem a csipát a szemeimből még mindig tanácstalanul néztem magam elé, majd végül beugrott! Ezen a kellemes őszi vasárnap reggelen nem is lehetne más, mint: Anastasia Sever.

Kép: https://www.instagram.com/p/CFs8YMhjavy/

Sok infó nincs róla, így nem tudjuk meg, hogy hova járt oviba vagy éppen mi volt a kedvence a menzán, viszont az kiderül róla, hogy szereti a nyuszikat és hihetetlenül tehetséges. (linkeket a bejegyzés alján megtaláljátok)

Az illusztrációihoz kellemes puha színeket használ és olykor nem fél a sokunk által retteget témát a Szivárványhidat emlegetni. Valljuk be, akármilyen állatkával osztjuk meg életünket mindnyájunk agyában ott motoszkál az a bizonyos nap. Anastasia Sever ezt annyira szépen és szeretettel abrázolja, hogy igazából mindig meghatódom amikor ilyen témájú képet látok az alkotásai között.

Kép: https://www.instagram.com/p/CFlhL30DTwc/

Kép: https://www.instagram.com/p/CFcdktSjjhh/

Ugyanakkor a többi munkájából is árad a kedvesség amikre egyszerűen csak jó ránézni és megmelengetik az ember lelkét és teszi mindezt oktatójelleggel, hiszen sok nyuszitartással kapcsolatos tévhitet is ábrázol és az esetleges hibákra felhívja a figyelmet is, például miért nem jó a nyuszinkat egy parányi ketrecben tartatni illetve szeretnek-e kézben lenni a kis tapsfülesek.

Kép: https://www.instagram.com/p/CDWgbO7DUpL/

Kép: https://www.instagram.com/p/CEnkohijpYU/

És végül a linkek ahogyan ígértem:

https://instagram.com/seversays/

Ma új rovattal jelentkezünk, bemutatjuk Frédike hentergéseit! Frédike ugyanis, mint minden nyuszi, imád aludni. Na de, Ő ezt hihetetlen pózokban teszi, és a legtöbbször csukott szemmel! (amíg Frédike hozzánk nem került, nem hittem el azokat a legendákat, hogy a nyuszik néha csukott szemmel alszanak...) Időnként annyira mélyen alszik, hogy arra se ébred fel ha bemegyünk a szobába, vagy Erdőke ráül...de inkább beszéljenek a képek!

Nagy gondban voltam tegnap déluátnig, hogy ma mit is mutassak be nektek, nem akartam ismételten egy személyes kedvenccel jönni, de sajnos a tervezett témám több időt igényel, mint gondoltam. Így ismételten egy számomra nagyon kedves alkotót hoztam, bevallom imádom a munkáit, mert nagyon kedves dolgokat csinál mégis egy teljesen egyedi és felismerhető stílusban. Ő nem más, mint: Schinako Moriyama.

Kép: 

https://www.facebook.com/schinako/photos/

a.146801539128698/408613316280851/

De ki ő? Nos nagyon sokat nem lehet róla tudni csak azt, hogy egy japán illusztrátor Fukushimából és imádja a nyuszikat. Ami a képeiből elég egyértelmű azt hiszem. Természetesen az írás alján ott vannak a linkek amikre kattintva még több Schinako képet láthattok.

Kép:

https://society6.com/product/with-early-spring-flowers_print?sku=s6-8615107p4a1v45

Jellemzően a boldog nyuszikat és azt a boldogságot jeleníti meg amit a nyuszik jelentenek egy nyusziimádó számára. Bevallom egy kevésbé jó napon nekem igazi felüdülés nézegetni a képeit, de talán beszéljenek helyettem  a képei:

Kép: https://society6.com/schinako

És ahogy ígértem, a linkek Schinakohoz:

https://schinakoen.wordpress.com/このサイトについて/

https://www.facebook.com/schinako/

https://www.instagram.com/schinako/?hl=hu

https://schinako.tumblr.com

Az egész történet egy sima évenete ismétlődő oltásnak indult, bevallom nem gondolta egyikőnk sem, hogy egy kis kalamajka lesz belőle. De, hogy haladjunk szépen időrendben, 2020 február közepén járunk amikor is Rozikának esedékessé vált az oltása.

Emlékszem, hogy még meg is említettem itthon, hogy mindenképp megkérjük Karolina doktornőt, nézzen rá Rozi fogaira, mert mintha lassabban rágna, mint korábban. A metszői rendben voltak, de azokat is csak nagy hiszti és sértődés árán tudtam megnézni, a rágófogak megkukkantására esélyem sem volt. Majd elérkezett a nagy nap és Karolina doktornő közölte amitől legbelül féltem és valahol legbelül mélyen már gyanítottam. Mivel Rozika borzasztó szénázó volt nem kopott rendesen az egyik foga jobb oldalon alul, így szépen elkezdett túlnőni. Bent is fogták olyan egy másfél órára és lecsípték neki a túlnőtt darabot. (A fogdarab mellé tettem egy szem tápot, hogy legyen viszonyítás, bevallom a mai napig sokkol a látványa.)

Azonban ahhoz hogy megtudjuk mekkora a gond, kedvenc doki nénink röntgenezést javasolt. Ez pár hét késéssel lett meg, mivel a nyuzikra kötött biztosítás fedezte az eljárást, de ugye a papírokra várni kellet. (Csodálatos bürökrácia, de szeretlek…) Szerencsére Rozi teljesen jókedvűen randalírozott és elkezdett érdeklődni egyre jobban a széna iránt. Végül és be kell valljam alig hittem a szememnek, Rozi akit csak trükkök és cselek árán lehetett a szénázásra rábírni elkezdett szépen magától szénázgatni.

De mégis mi változott, hogy hirtelen megtört a jég? Kipróbáltam egy másik fajta szénát amit egy angliai kis családi gazdaságból rendelek és ugye nyílván sokat nyomott a latba, hogy nem zavarta a túlnőtt foga sem a rágásban.

Majd elérkezett 2020 március 23. a röntgenezés napja, ahova az apukája vitte Rozit és ott is kellett hagyni délutánig. Természetesen vele volt a kedvenc plédje és játéka is, hogy addig is érezze az otthon illatát. A röntgen felvételeket megkaptuk amiket itt láthattok is, nem feltétlenül tudom megmondani mit kell nézni, pedig elmagyarázták, de jobb oldalon alul van a tettes.

Aznap csiszoltak is neki egy picit és este már itthon bambulta a rózsaszín vizilovakat, ugyanis a röntgent és a csiszolást is altatásban végzik. Rozi pedig brutálisan ki volt ütve. Karolina doktornő pedig rendesen ránk hozta a frászt, mivel mindenképp ragaszkodott egy másik szakvéleményhez ugyanis már olyan lehetőségeket vetett fel, hogy Rozika jobb szemének világába kerülhet ez a fogelégtelenség.

Majd aznap este lezárták Angliát és nekünk semmilyen esélyünk nem volt arra, hogy fogadjanak bennünket a másik rendelőben.

Szerencsére a nyusziknak pár nappal korábban bevásárlotunk bőven mindenből így attól nem féltünk, hogy éhen és pellet nélkül maradnak, viszont az állatorvoshoz bejutás eléggé le lett korlátozva. Így egészen szeptember 30-ig nem jutottunk be a rendelőbe. Ezalatt az idő alatt két alkalommal telefonon konzultáltam az orvosunkkal, mivel Rozi tüsszögött egyik ízben másik alkalommal pedig a tüsszögéshez hozzájárult a könnyezés is. Mivel Rozi étvágya nagyon jó volt és a kedve is rendben volt így mindkét alkalommal az aintibiotikum kúránál maradtunk amik egy hétig tartottak.

Ezalatt az egy hét alatt kétszer kellett jelentkeznem telefonon egyszer 3 nap eltelte után majd pedig az egy hét lejárásakor, hogy milyen Rozi állapota és hogy eszik-e rendesen, milyen a kedve, a bogyója, hullott-e ki a szőréből valamennyi igazából csak azt nem kellett elmondanom, hogy mennyit pislogott egy nap. Szeretném hozzátenni, hogy a gyógyszer amit naponta kétszer bele kellett diktálni vlami kegyetlenül büdös volt, bele sem mertem gondolni inkább milyen lehetett az íze. Hiába próbáltam trükközni, mindenhogyan kiszagolta így maradt a karatézás és egyéb harcművészetek gyakorlása, mert ugyan nem látszik, de ebben a kis nyusziban olyan bivalyerő van, hogy még én is meglepődtem.

Nyílván, most páran felhúzhatták a szemöldöküket, hogy mégis miért nem vihettem be a kis pockot. Alapvetően Rozi rendben volt és nem igényelt azonnali sürgősségi ellátást, viszont ha adott esetben úgy alakult volna a helyzetünk, hogy nem eszik akkor természetesen egyből bekerülünk, mivel ebben az esetben már jóval súlyosabb a helyzet. De szerencsére nem lett így. Ahogy írtam már feljebb, pár nappal ezelőtt voltunk egy fogászati ellenőrzésen Rozi legnagyobb “örömére”. Új doktort kaptunk Tom doktor személében aki nagyon kedves volt és nem mellesleg meglehetősen jártas a nyuszik fogproblémájának témájában, hiszen fogspecialista.Szerencsére csupa jó hírrel szolgált Rozika szedett fel 200 grammot és a szénázás is megtette jótékony hatását és azt mondta, ahogyan jelenleg kinéz a helyzet valószínű, hogy ebben az évben nem is kell csiszolni, de azért még karácsony előtt szeretné Rozit látni. Én pedig már előre félek, hogy őnagysága éppen milyen drámát fog előadni a következő látogatás után...

Ha valaki úgy dönt, hogy nyuszit vesz magához, az esetek nagy részében az egy kiló körüli
törpenyuszikra gondol. Az jut eszébe, hogy a nagyobb nyuszi nagyobb gond, nem lakásba való,
esetleg büdös és nem azonosak az igényei a törpenyuszikkal.
Gyakorló házinyuszi mamiként szeretném ezeket megcáfolni. Azt szoktam mondani, hogy a
házinyuszik abban különböznek a törpenyusziktól, hogy nagyobb felületen szerethetők. És többet
esznek :)

1. A házinyuszi nem lakásba való. Ez teljesen téves állítás. Egy házinyuszi pontosan ugyanúgy
viselkedik lakásban, mint egy törpenyuszi. Sőt, sokszor jámborabbak és talán kevésbé
rombolnak (bár mindig vannak renitensek, ugye Frédike…). Egy házinyuszi ugyanúgy imád a
kanapén heverészni, imádja a szőnyeget a bolyhos kis talpa alatt, ugyanúgy hatalmas kupit
tud csinálni, semmiben sem másabb a lakásban, mint törpe társaik (tapasztalatból beszélek,
volt törpenyuszink is). Viszont magasabbra tudnak nyúlni, vagyis érdemes mindent egy
polccal magasabbra pakolni.

2. A házinyuszi büdös. Szintén téves állítás. A házinyuszinak ugyanúgy, mint a törpenyusziknak
az illata valahol a friss széna és a vattacukor között van (imádom belefúrni az arcom a puha
illatos bundájukba, de szerintem ezzel nem vagyok egyedül). Persze akkor lehet szaguk, ha a
helyük nincs rendben tartva. A rötyit napi szinten ki kell üríteni, és akkor nem lesz büdös.
(érdemes viszonylag nagy rötyit venni nekik, és akkor nem kell napi kétszer pucolni)

3. A házinyuszinak nagyobb hely kell. Ez akár igaz is lehet, legalább egy 120-as ketire van
szükségük, de még jobb, ha karámban tudjuk őket tartani. De ez ugyanúgy igaz a
törpenyuszikra is, őket sem lehet bezsúfolni egy 10 éves rozsdás hörcsögketrecbe.

4. Ami tény, hogy többet esznek, mint a törpenyuszik, de ez már csak a méretük miatt is logikus.
Tápból, szénából is többre van szükségük. Cserébe viszont olyan szép nagyokat bogyóznak,
hogy öröm nézni.

5. A házinyuszik hála égnek kevésbé érzékenyek, mint a törpenyuszik. Persze őket is ugyanúgy
be kell oltani, ugyanúgy kell őket fésülni (a szőr náluk is okozhat gondot), és ugyanúgy kell
figyelni őket, hogy időben észrevegyük ha baj van. És ha baj van, akkor velük is szaladni kell
orvoshoz.

Még lehetne sorolni és összehasonlítani, de a lényeg, hogy a házinyuszik nagyobb felületen
szerethetők, hatalmas füleik vannak, élmény őket nézni és simizni. És mivel a házinyuszik
jellemzően rossz körülmények között élnek, vagy rossz körülmények közül mentették őket, ha
házinyuszit viszünk haza megmentünk egy életet, aki ezért hálás lesz nekünk.
Ne féljetek házinyuszit befogadni, a Nyúlmentésnél most is nagyon sok nyuszika várja az
álomgazdit.
Örökbe fogadni menő!

Sokan azt gondolják, hogy a nyuszitartás egyszerű dolog. Azonban ez nagyon-nagyon messze áll az igazságtól. A régi legendák - mint például a száraz kenyér, káposzta, saláta- ideje lejárt. Bizony az állattartásnak is haladnia kell a korral. Szóval mielőtt a nyuszit hazavisszük otthonunkba, érdemes alaposan felkészülni, mert tényleg rengeteg mindenre kell odafigyelni.

Az anyagiak

Először is fontos felmérni, hogy megfelelő anyagi hátteret tudunk -e biztosítani a nyuszi neveléshez. Komolyan hangzik, és talán nevetségesnek tűnhet, de sajnos szembe kell néznünk vele, hogy nagy költségekkel is járhat kiskedvencünk tartása. A kezdő felszerelések, a havi kiadások (táp, széna, pellet és egyéb nassolni valók) valamint az oltások, az ivartalanítás, és az esetlegesen felmerülő orvosi költségek megterhelhetik a pénztárcánkat. Aki ezeket vállalni tudja, azoknak itt még nem ért véget a kihívás. Itt szeretném megemlíteni a jó orvosválasztást is. Nem mindegyik állatorvos ért a nyuszikhoz. A nyuszi egzotikus állatnak számít, így egzotikus végzettséggel rendelkező orvost kell keresnünk. Bizony vállalnunk kell azt is, hogy esetleg csak a szomszéd városban, vagy szomszéd megyében találunk dokit. Mindig legyen A, B és C terved, ha az orvoshoz jutásról van szó.

Kármegelőzés

Második körben nyuszibiztossá kell tennünk otthonunkat. Jelen esetben tényleg nem túlzás a „kell” szó használata. Nem is tudom megszámolni, hány fülhallgatóm, töltőm végezte a kukában, mert nem voltam elég figyelmes. Tehát a kábeleket érdemes elrejteni, hogy a nyuszi ne férhessen hozzá. Számolni kell azzal is, hogy a rosszaságok bizony szeretnek mindent megkóstolni. A szék lábát, a tapétát, a kanapét, és bizony még a szőnyeget is. Minden nyuszi más személyiséggel rendelkezik persze, az is előfordulhat, hogy ezek a dolgok egyáltalán nem érdeklik. Ha a ti nyuszitok ilyen, akkor egyeztethetünk egy időpontot, mert szeretnék leborulni a mancsai előtt. Nagyon fontos tudni, hogy számukra majdnem minden szobanövény mérgező, így ezeket olyan helyre kell tennünk, ahol nem tudják megcsócsálni, megrágcsálni. Ha nyuszi van a háznál, mindenre oda kell figyelni. Nem maradhat csoki, keksz, egyéb finomság felügyelet nélkül, ugyanis egy másodperc alatt képesek belecsipegetni, annak pedig akár nagyon rossz vége is lehet (és ez kapcsolódik az esetlegesen felmerülő orvosi költségek témához).

A nyuszi lakosztálya

A nyuszi lakrészének berendezése nagyon egyszerű. A kezdőszetthez tartozik egy minimum 100-as ketrec, ennél kisebbet nem érdemes választani. (Ezt törvénybe is foglalták, szóval nem érdemes vitatkozni.) Hatalmas mozgásigényük van, nem lehetnek egész nap bezárva, és a mi feladatunk nekik ezt biztosítani. Léteznek erre különböző praktikák, amivel ki lehet bővíteni a nyuszi helyét, hogyha az egész napos rohangálást nem tudjuk biztosítani számára. Ilyen például a karám. Több méret közül is választhatunk, de erősen ajánlott a legmagasabbat megvásárolni. Ha megbízunk a nyusziban, akkor akár egész nap szabadon lehet. Ez a legideálisabb, hiszen így kedvükre cifrázhatják ki a lakást.

A lakosztály elengedhetetlen kelléke továbbá a nyuszi wc. Nálunk ez egy nagy, szögletes cicáknak való alomtálca. Ebbe jön a pellet, arra pedig a széna. A nyuszik nagyon szeretnek a földről enni, valamint az „Elöl be, hátul ki” szlogen szerint evés közben potyogtatni. Ez nagyon jó módszer arra is, hogy szobatiszta legyen a nyuszkó. Fontos megjegyezni, hogy szénának a nap 24 órájában korlátlan mennyiségben kell rendelkezésre állnia, ez a nyuszi fő tápláléka. Mindig legyen elérhető a számára. Létezik sarok wc is nyuszik számára. Mielőtt elhelyezzük a nyuszi budit a ketrecben, érdemes megfigyelni, hogy ő maga melyik sarkot választotta ki a szent tevékenység elvégzésére. Ne ellenkezzünk vele, úgyis mindig az ő akarata érvényesül. Ha a sarok wc mellett tesszük le a voksunkat, a szénát úgy tegyük a ketrecbe, hogy wc-zés közben is elérje.

További kellék még a tápos- és a vizes tálka. A golyós itatók nekem nem jöttek be (de van, aki arra esküszik). Nálunk egy nagy és nehéz kerámia tálka van, amit nem tudnak kiborítani.

A nyuszi étrendje

A bölcs gazdi a nyuszi érkezése előtt utána olvas mindennek, ebbe beleértve a nyuszik táplálását is. Azonban annyi rossz infó kering az interneten, hogy még a bölcs gazdi sem tudhatja 100%-ra, hogy mi is az igazság. Főleg, hogy az állatkereskedésekben is rádumálnak a rossz, nem nyusziknak való dolgokra.

A nyuszi fűevő, rostemésztő állat. Fő tápláléka a széna. Reggelire és vacsorára pedig a szolgák (azaz mi) egy szűk maroknyi tápot szolgálunk fel. De nem mindegy, hogy milyen tápot. A jó táp ismérve (és ilyen csak 4-5 van jelenleg Magyarországon), hogy fűalapú (nem lucerna! nem gabona!), magas rosttartalmú, és alacsony fehérjetartalmú, pelletált (ugyanolyan színű és formájú) szemekből áll. 3 hónapos koráig ez a menü. Három hónapos kora után pedig bővíthetjük az étlapot friss zöldekkel, fűszernövényekkel, gyógynövényekkel, réti virágokkal. Mindezt persze fokozatos hozzászoktatással, hogy ne terhelje meg a kis pociját. Zöldség és gyümölcs csak kis mennyiségben ajánlott.

Tippek

Új családtagunk érkezése után pár napig ne vegyük ki a helyéről. Engedjük neki, hogy megismerje az új otthonát, az új illatokat. Ahogy kezd felélénkülni, és a wc helyét is kijelölte magának, akkor kiengedhetjük. Sokan azt gondolják, hogy a nyuszikat lehet dögönyözni, gyurmolászni. Létezik persze olyan nyuszi, aki hagyja magát, amelyiket ölbe lehet venni. 1000-ből 1, és ha a Te nyuszid ilyen, akkor tudd, hogy most nagyon-nagyon utállak. A legtöbb nyuszi nem szereti, ha felveszik, nem szeretnek kézben lenni. Ezt általában érzékeltetik is veled, például lekaratéznak, szájba rúgnak, kikarmolják a szemed. Simogatni a földön lehet őket, amikor ők engedik nekünk, de ehhez el kell nyernünk a bizalmukat. A bizalom elérése jó taktika, ha lefekszel a földre, és hagyod, hogy ő nyisson feléd. Kínálhatod kézből táppal is, így tudni fogja, hogy ártalmatlan, sőt még hasznos is vagy. Mivel ők zsákmányállatok, kerüljünk minden hirtelen mozdulatot, és a hangoskodást is.

TILTÓLISTA

• nyalósó
• mézes-magvas rudak
• gabona alapú tápok
• kukorica és egyéb magvak
• saláta, káposzta, krumpli, száraz kenyér
• joghurtos jutalomfalatok, „dropsok”
• Fogkoptató (a nyuszik fogát a széna és a friss zöldek koptatják a legjobban)
• Nyuszisampon – TILOS A NYUSZIKAT FÜRDETNI
• TILOS A HÁTUKRA FEKTETNI ŐKET!

Remélem hasznos infókkal szolgálhattam. Aki már nyuszigazdi, az tudja, hogy a nyuszik igazi kis terroristák is tudnak lenni, persze haragudni egy percig se lehet rájuk.

Ha még nincs nyuszid, de már tervben van, illetve szeretnél, olvass minél többet róluk, hogy fel tudj készülni a „szolgaságra”. 

Ha annyi ezresem lenne ahányszor ez a mondat elhagyta már a számat...És valljuk be legyen az ember nyuszis, cicás, kutyás vagy éppen legyen egy T-rex a kis kedvence valahogy ezekre a dolgokra egyből felfigyelünk. És bolond nyuszis nőszemélyként bátran vállalom: bármilyen nyuszis dolgot látok felvisitok a környezetem legnagyobb örömére.

De miért is írtam ezt le? Minden vasárnap olvashattok tőlünk nyuszikról akik előfordultak a művészetben. Legyen képzőművészetben, filmvásznon vagy könyvben felbukkanó tapsifüles vasárnaponként a Bunny Bunch hasábjain is felbukkannak. Engedjétek meg,hogy először az én egyik személyes kedvencemet Sarah Andersent mutassam be.

A Sarah's Scribbles képregények valahogy kicsit mindannyiunkról szólnak. Egy képregény ami dokumentálja, hogy lehet elvesztegetni egy csodás hétvégét azzal, hogy az interneten lógunk vagy milyen is amikor egész nap arról ábrándozunk a munkahelyünkön milyen jó is lesz hazamenni és belebújni a kedvenc pizsamánkba és vajon mikor kezdődnek azok a felnőtt dolgok az életünkben. Ezekben a vicces és aranyos képkockákban jelenik meg egy sajátos módon kedves nyuszi aki a legtöbb esetben az alkotó "józan eszét" hivatott képviselni.

Kép forrás: https://www.facebook.com/doodlehun/?ref=page_internal

Kép forrás: https://www.facebook.com/doodlehun/?ref=page_internal

Helló mindenki! Erdő és Frédi vagyunk, a két Bundás Banán!

Sokan kérdezik a Mamitól, hogy mi miért vagyunk Bundás Banánok. Erre azt szokta mondani, hogy mert pont úgy nézünk ki mint két bundás banán. Ki érti ezt...szerintünk azért ezt válaszolja, mert halvány gőze sincs, hogy miért.

Na szóval, Erdő nyuszi vagyok, egy igazi hercegnő! A felmenőimről ugyan nem tudok nyilatkozni, de tuti arisztokrata vér folyik az ereimben, mert született királylány vagyok!

Fiatal nyusziként nagyon rossz körülmények között éltem, onnan mentett meg Kriszti a Tündérkeresztmamánk, a kislányommal együtt. Tőle kaptam ezt az előkelő nevet is. A kislányomat Csiperke névre keresztelte (aki ma már Hurki néven él boldogan az örökbefogadó apukájával).

A Nyúlmentésnél nagyon jó dolgom volt, máig is nagyon szeretem Krisztit, nyaralni is sokat járunk hozzá.

Egy rövid ideig éltem egy családdal, majd ismét a Nyúlmentés vendégszeretetét élveztem, a Bokodi nyusziparadicsomban. Onnan kerültem a Mamiékhoz.

Mamiék egy havas januári napon jöttek el értem, (egyszer majdnem el is akadtak a hóban) miután belém szerettek a Nyúlmentés oldalán (szerintem ez nem volt nehéz, mert gyönyörű vagyok…). Szóval ezen a ritka havas napon megérkeztek a Mamiék, és hoztak magukkal egy apró fehér-barna foltos nyuszit. Ő volt Lola a leendő férjem (elsőre nekem is furcsa volt, hogy miért van női neve, de hát a mai világban már minden megtörténhet…) Fogtak és begyömöszöltek minket egy dobozba, amiben hazautaztunk Budapestre. Nagyon hamar otthon éreztem magam, a Mamival szinte azonnal megtaláltuk a közös hangot, és Apát is nagyon hamar meghódítottam. Csak a leendő férjemmel nem tudtam kibékülni, mert rangon alulinak éreztem, hogy egy fele akkora nyuszi legyen a párom. (a Mami azt szokta mondani, hogy egy büdös gané vagyok, de ezt inkább meg se hallom…) Mamiék mondták, hogy idő kell amíg megszokjuk egymást, és majd a Tündérkeresztmamám segítségét is kérik. Sajnos erre nem, volt lehetőségünk, mert Lola átugrált a szivárványhídon. Erről majd máskor fogunk mesélni a Mamival.

Mamiék tudták, hogy a nyuszik párban boldogok (még ha én nem is tűntem olyannak), ezért ismét a Nyúlmentéshez fordultak, így megérkezett a leendő férjem Frédi.

*Erdő oldalra néz* Frédi!!! Frédiiii! Kelj már fel, Te jössz!! Áááh ez folyton alszik, hihetelen…

Óóóó sziasztok, Frédi vagyok Erdőke férje. Tényleg imádok aludni, és imádom a hasam is, na meg a nejem!

Mit is kell rólam tudni…Én egy húsvéti nyuszi vagyok. A testvéremmel Bénivel együtt kerültünk egy helyre, majd miután kiderült, hogy velünk törődni is kell, nagyon hamar egy patakparton találtuk magunkat egy dobozban, húsvét után néhány nappal. Szerencsére kedves emberek találtak ránk, így hamar a Nyúlmentés szárnyai alá kerültünk Bokodra, ahol nagyon jó dolgunk volt. Itt kaptuk a nevünket is. Bénit hamarabb örökbe fogadták, mert én sajnos albínó nyuszi vagyok, és az emberek ilyen nyuszikat nem szokták szeretni. Én csak vártam az álomgazdit, amíg egy napon a Mamiék be nem állítottak Bokodra. Korábban már Pista bácsival beszéltek a lehetséges jelöltekről, Én is szóba kerültem. Aztán amikor Apa megállt a kifutóm előtt, Én odaszaladtam hozzá, és teljesen elvarázsoltam. Nem is volt kérdés, hogy hazamegyek velük. Otthon az én drágám ketrece mellé került az Én ketrecem is. Láttam, hogy igazi hercegnő lesz a párom. De azért az is látszott rajta, hogy igencsak tüzes menyecske. Néhány nap után a Tündérkeresztmamánkhoz mentünk egy időre, mert a Mamiék nyaralni indultak. Tőle már szerelmespárként jöttünk haza. De ez nagyon nem volt egyszerű menet. Erről majd egy külön posztban mesélünk a Mamival.

Most már több mint egy éve élünk boldog házasságban az Én csodálatos feleségemmel, akinél jobbat nem is kívánhatnék. *Frédi Erdőre néz, aki éppen elmélyülten szénázik* Csak néha lehetne kicsit kevésbe heves természet…Igen drágám Én is nagyon szeretlek! *Erdőke visszafordul a szénához, Frédike megkönnyebbülten felsóhajt*

Most átmenetileg a nagyiéknál lakunk a Mamiékkal, amíg a házunk el nem készül. Itt nagyon jól érezzük magunkat, mert végre kimehetünk játszani a kertbe is. Az előző helyünkön nem volt kert. De a kanapé és a szőnyeg is nagyon jó. A nagyi sokszor ad nekünk valami fincsit még reggeli előtt, mert látszik, hogy éhesek vagyunk. Esténként pedig együtt nézzük a TV-t a családdal.

Azt hiszem jól jártunk a Mamiékkal, jó helyünk van, mindent megtesznek értünk. Na jó, a rabszolgáink lettek, lesik minden óhajunkat, a bolyhos praclinkban tartjuk őket!

Örökbe fogadni menő!