Helló mindenki! Erdő és Frédi vagyunk, a két Bundás Banán!

Sokan kérdezik a Mamitól, hogy mi miért vagyunk Bundás Banánok. Erre azt szokta mondani, hogy mert pont úgy nézünk ki mint két bundás banán. Ki érti ezt...szerintünk azért ezt válaszolja, mert halvány gőze sincs, hogy miért.

Na szóval, Erdő nyuszi vagyok, egy igazi hercegnő! A felmenőimről ugyan nem tudok nyilatkozni, de tuti arisztokrata vér folyik az ereimben, mert született királylány vagyok!

Fiatal nyusziként nagyon rossz körülmények között éltem, onnan mentett meg Kriszti a Tündérkeresztmamánk, a kislányommal együtt. Tőle kaptam ezt az előkelő nevet is. A kislányomat Csiperke névre keresztelte (aki ma már Hurki néven él boldogan az örökbefogadó apukájával).

A Nyúlmentésnél nagyon jó dolgom volt, máig is nagyon szeretem Krisztit, nyaralni is sokat járunk hozzá.

Egy rövid ideig éltem egy családdal, majd ismét a Nyúlmentés vendégszeretetét élveztem, a Bokodi nyusziparadicsomban. Onnan kerültem a Mamiékhoz.

Mamiék egy havas januári napon jöttek el értem, (egyszer majdnem el is akadtak a hóban) miután belém szerettek a Nyúlmentés oldalán (szerintem ez nem volt nehéz, mert gyönyörű vagyok…). Szóval ezen a ritka havas napon megérkeztek a Mamiék, és hoztak magukkal egy apró fehér-barna foltos nyuszit. Ő volt Lola a leendő férjem (elsőre nekem is furcsa volt, hogy miért van női neve, de hát a mai világban már minden megtörténhet…) Fogtak és begyömöszöltek minket egy dobozba, amiben hazautaztunk Budapestre. Nagyon hamar otthon éreztem magam, a Mamival szinte azonnal megtaláltuk a közös hangot, és Apát is nagyon hamar meghódítottam. Csak a leendő férjemmel nem tudtam kibékülni, mert rangon alulinak éreztem, hogy egy fele akkora nyuszi legyen a párom. (a Mami azt szokta mondani, hogy egy büdös gané vagyok, de ezt inkább meg se hallom…) Mamiék mondták, hogy idő kell amíg megszokjuk egymást, és majd a Tündérkeresztmamám segítségét is kérik. Sajnos erre nem, volt lehetőségünk, mert Lola átugrált a szivárványhídon. Erről majd máskor fogunk mesélni a Mamival.

Mamiék tudták, hogy a nyuszik párban boldogok (még ha én nem is tűntem olyannak), ezért ismét a Nyúlmentéshez fordultak, így megérkezett a leendő férjem Frédi.

*Erdő oldalra néz* Frédi!!! Frédiiii! Kelj már fel, Te jössz!! Áááh ez folyton alszik, hihetelen…

Óóóó sziasztok, Frédi vagyok Erdőke férje. Tényleg imádok aludni, és imádom a hasam is, na meg a nejem!

Mit is kell rólam tudni…Én egy húsvéti nyuszi vagyok. A testvéremmel Bénivel együtt kerültünk egy helyre, majd miután kiderült, hogy velünk törődni is kell, nagyon hamar egy patakparton találtuk magunkat egy dobozban, húsvét után néhány nappal. Szerencsére kedves emberek találtak ránk, így hamar a Nyúlmentés szárnyai alá kerültünk Bokodra, ahol nagyon jó dolgunk volt. Itt kaptuk a nevünket is. Bénit hamarabb örökbe fogadták, mert én sajnos albínó nyuszi vagyok, és az emberek ilyen nyuszikat nem szokták szeretni. Én csak vártam az álomgazdit, amíg egy napon a Mamiék be nem állítottak Bokodra. Korábban már Pista bácsival beszéltek a lehetséges jelöltekről, Én is szóba kerültem. Aztán amikor Apa megállt a kifutóm előtt, Én odaszaladtam hozzá, és teljesen elvarázsoltam. Nem is volt kérdés, hogy hazamegyek velük. Otthon az én drágám ketrece mellé került az Én ketrecem is. Láttam, hogy igazi hercegnő lesz a párom. De azért az is látszott rajta, hogy igencsak tüzes menyecske. Néhány nap után a Tündérkeresztmamánkhoz mentünk egy időre, mert a Mamiék nyaralni indultak. Tőle már szerelmespárként jöttünk haza. De ez nagyon nem volt egyszerű menet. Erről majd egy külön posztban mesélünk a Mamival.

Most már több mint egy éve élünk boldog házasságban az Én csodálatos feleségemmel, akinél jobbat nem is kívánhatnék. *Frédi Erdőre néz, aki éppen elmélyülten szénázik* Csak néha lehetne kicsit kevésbe heves természet…Igen drágám Én is nagyon szeretlek! *Erdőke visszafordul a szénához, Frédike megkönnyebbülten felsóhajt*

Most átmenetileg a nagyiéknál lakunk a Mamiékkal, amíg a házunk el nem készül. Itt nagyon jól érezzük magunkat, mert végre kimehetünk játszani a kertbe is. Az előző helyünkön nem volt kert. De a kanapé és a szőnyeg is nagyon jó. A nagyi sokszor ad nekünk valami fincsit még reggeli előtt, mert látszik, hogy éhesek vagyunk. Esténként pedig együtt nézzük a TV-t a családdal.

Azt hiszem jól jártunk a Mamiékkal, jó helyünk van, mindent megtesznek értünk. Na jó, a rabszolgáink lettek, lesik minden óhajunkat, a bolyhos praclinkban tartjuk őket!

Örökbe fogadni menő!