Sziasztok Simabőrűek!

Egy történetet szeretnék elmesélni arról, hogyan ismerkedtem meg az asszonnyal.

Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy nagyszerű facér életem volt. Minden egyedül az enyém volt, nem kellett senkivel sem osztoznom. De hát nem én választottam a házas életet, ő választott engem.

Mikor anyámhoz kerültem, még kis siheder voltam. Volt pár haverom a korábbi helyemen, de aztán megszakadt a kapcsolat. Onnantól kezdve csak én voltam, meg a gazdi. Nem bántam egyébként, senki sem ette meg a reggelimet vagy a vacsorámat, és a széna is csak az enyém volt. Csak én használtam a klotyót is, nem kellett senkivel sem viaskodnom érte.

A gazdi egyre többet dolgozott, meg aztán jött ez a csóka, akiért úgy odavan már egy ideje. Többet voltam egyedül, bár anyám mindent megtett, hogy jól érezzem magam. Elhalmozott játékokkal, mindenféle finomsággal, de hát azért mégsem volt velem annyit, mint azelőtt. Szörnyen idegesített, hogy nem tudok borsot törni az orra alá, vagy megbökdösni, mikor filmet néz. Szóval akárhányszor velem volt, kihasználtam az alkalmat és odabújtam hozzá, hadd kényeztessen. Fel kellett tankolni a simogatásból, hiszen nem tudhattam, mikor kerül rá sor legközelebb.

Aztán egy napon minden megváltozott.

Éppen a magyar rezidenciámon tartózkodtam, amikor jött felém a gazdi az utazós boxommal. Gondoltam magamban, hát még csak most jöttünk meg Ausztriából, hová akar már megint cincálni. Aztán kivitt a szobából, a folyosóra. Sosem voltam még ott, addig még nem merészkedtem. Az én szobám amúgyis elég nagy nekem a rosszalkodásra. Na mindegy, szóval csak kivitt a szobából, és aztán ki is engedett. Gondoltam, ha már itt vagyok, akkor körül nézek, és akkor észrevettem, hogy nem vagyok egyedül.

Hát ott virított az asszony elvetemült feje a folyosó másik végén. Én röfögni se tudtam, már ott is termett. Szaglászott, bökdösött a fejével. Nem tetszett, hogy így letámad.

-Most miért vagy ilyen Franco? Tudod, hogy ilyen a stílusom. Nem tehetek róla, hogy vagányabb vagyok, mint Te! – Mici.

-Ezt vond vissza Asszony, én is elég vagány vagyok! Csak szeretek mindent szépen nyugodtan intézni.

-Igen, azt már észrevettem. Enni is olyan lassan eszel! – Mici.

-És még mindig nem jöttél rá, hogy az nem azt jelenti, hogy kieheted a kaját a számból! – Franco megrázza a fejét. – Na de vissza a sztorihoz.

Szóval ez a nő egyből letámadott, minden olyan hirtelen történt. Gondoltam, ha meghúzom magam, akkor majd előbb-utóbb megunja és nyugtom lesz. De túl sok időt töltöttünk együtt. Mindennap találkoztunk, hosszú percekre, aztán fél órákra, aztán órákra. Persze a folyosóról átkerültünk a fürdőszobába, ott folytatódtak a randevúk, de az asszony még mindig nagyon rámenős volt, anyánk meg egyszerűen már nem tudta, hogy mihez kezdjen velünk. Minden trükköt bevetett, de még mindig nem volt meg a szerelem. Cincált minket hordozóban, adott nekünk nasit, simogatott minket egyszerre. Jól át is vettem az asszony szagát. Aztán kitalálta, hogy egymás mellé teszi a ketrecünket, úgyhogy már nem csak a fürdőszobában idegesített, hanem a rezidenciámon is.

Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy vége a facér életnek, ráadásul ez a nőszemély akarja hordani a nadrágot. Na hát azt már nem. Nem is hagytam magam.

Visszatértünk Ausztriába, egy új villába, ahol emeletes ketrec várt, meg mindenféle új fekhely és játék. Csak egy baj volt, hogy az asszony is jött velünk. Sőt, ezt kapjátok ki. Vele kellett végig utaznom azt a 9 órás utat. Hát az agyam eldobom! Ezek a nők mit meg nem engednek maguknak. Azt hitték, hogy ők hozzák a döntéseket, de ki kellett őket ábrándítanom. Jól össze is kaptam az asszonnyal. Nem tetszett, hogy mindenbe beleüti az orrát. Úgyhogy hullattunk pár szőrcsomót. Jó látványosra sikerült a műsor, még harci sérülést is szereztem. Na de a lényeg, hogy anyánk külön választott minket.

Arra viszont nem gondoltam, hogy így én sem leszek egész nap a szoba ura, mert még így is osztoznom kellett az asszonnyal. Egyszer ő rohangált kint, egyszer én. Aztán napközben, és éjszaka egymást kellett bámulnunk. Privátszféra az mi??

Egyébként, szerintem ez okozta az áttörést. Anyánk nem erőltette tovább a dolgot. A nagy balhé után így teltek a napok, legalább egy hónapig. Ezalatt az egy hónap alatt azért nem volt más választásom, kezdtem megkedvelni. Végülis így, hogy rácsok voltak közöttünk, nem tudott úgy nyomulni. Egész szimpi lett a csaj.

Anyánk is észrevette, mert utána megint közös randikat szervezett. Az elsők csak pár percesek voltak, aztán mindig egyre többet voltunk együtt. De végre ő sem esett túlzásba a találkákkal, rájött, hogy a mi tempónkban kell haladnia. Nem megy minden olyan gyorsan, ahogy azt ő szeretné. Ezek az emberek mindent egyből rögtön máris azonnal akarnak. Nálunk ez másképp működik, de szerencsére a gazdi ezt belátta, és így már rábólintottam a dologra.

Főleg azért, mert egyszer csak azon kaptam magam, hogy szeretek Micivel lógni, persze tudattam vele, hogy én vagyok a főnök… nem is egyszer. De semmi komoly balhé nem volt azóta.

Tudom, hogy nem egy ’Szerelmünk lapjai’, vagy ’Ház a tónál’, de ez a miénk, ez a mi történetünk. És boldog vagyok, hogy nem kell többé egyedül lennem. Minden nyuszi megérdemel egy társat! De nem szabad elkapkodni a dolgot, mert akkor jön a balhé. Legyetek türelmesek! Az a kulcsa mindennek… Még egy maffiózó szívének is!