Az egész történet egy sima évenete ismétlődő oltásnak indult, bevallom nem gondolta egyikőnk sem, hogy egy kis kalamajka lesz belőle. De, hogy haladjunk szépen időrendben, 2020 február közepén járunk amikor is Rozikának esedékessé vált az oltása.

Emlékszem, hogy még meg is említettem itthon, hogy mindenképp megkérjük Karolina doktornőt, nézzen rá Rozi fogaira, mert mintha lassabban rágna, mint korábban. A metszői rendben voltak, de azokat is csak nagy hiszti és sértődés árán tudtam megnézni, a rágófogak megkukkantására esélyem sem volt. Majd elérkezett a nagy nap és Karolina doktornő közölte amitől legbelül féltem és valahol legbelül mélyen már gyanítottam. Mivel Rozika borzasztó szénázó volt nem kopott rendesen az egyik foga jobb oldalon alul, így szépen elkezdett túlnőni. Bent is fogták olyan egy másfél órára és lecsípték neki a túlnőtt darabot. (A fogdarab mellé tettem egy szem tápot, hogy legyen viszonyítás, bevallom a mai napig sokkol a látványa.)

Azonban ahhoz hogy megtudjuk mekkora a gond, kedvenc doki nénink röntgenezést javasolt. Ez pár hét késéssel lett meg, mivel a nyuzikra kötött biztosítás fedezte az eljárást, de ugye a papírokra várni kellet. (Csodálatos bürökrácia, de szeretlek…) Szerencsére Rozi teljesen jókedvűen randalírozott és elkezdett érdeklődni egyre jobban a széna iránt. Végül és be kell valljam alig hittem a szememnek, Rozi akit csak trükkök és cselek árán lehetett a szénázásra rábírni elkezdett szépen magától szénázgatni.

De mégis mi változott, hogy hirtelen megtört a jég? Kipróbáltam egy másik fajta szénát amit egy angliai kis családi gazdaságból rendelek és ugye nyílván sokat nyomott a latba, hogy nem zavarta a túlnőtt foga sem a rágásban.

Majd elérkezett 2020 március 23. a röntgenezés napja, ahova az apukája vitte Rozit és ott is kellett hagyni délutánig. Természetesen vele volt a kedvenc plédje és játéka is, hogy addig is érezze az otthon illatát. A röntgen felvételeket megkaptuk amiket itt láthattok is, nem feltétlenül tudom megmondani mit kell nézni, pedig elmagyarázták, de jobb oldalon alul van a tettes.

Aznap csiszoltak is neki egy picit és este már itthon bambulta a rózsaszín vizilovakat, ugyanis a röntgent és a csiszolást is altatásban végzik. Rozi pedig brutálisan ki volt ütve. Karolina doktornő pedig rendesen ránk hozta a frászt, mivel mindenképp ragaszkodott egy másik szakvéleményhez ugyanis már olyan lehetőségeket vetett fel, hogy Rozika jobb szemének világába kerülhet ez a fogelégtelenség.

Majd aznap este lezárták Angliát és nekünk semmilyen esélyünk nem volt arra, hogy fogadjanak bennünket a másik rendelőben.

Szerencsére a nyusziknak pár nappal korábban bevásárlotunk bőven mindenből így attól nem féltünk, hogy éhen és pellet nélkül maradnak, viszont az állatorvoshoz bejutás eléggé le lett korlátozva. Így egészen szeptember 30-ig nem jutottunk be a rendelőbe. Ezalatt az idő alatt két alkalommal telefonon konzultáltam az orvosunkkal, mivel Rozi tüsszögött egyik ízben másik alkalommal pedig a tüsszögéshez hozzájárult a könnyezés is. Mivel Rozi étvágya nagyon jó volt és a kedve is rendben volt így mindkét alkalommal az aintibiotikum kúránál maradtunk amik egy hétig tartottak.

Ezalatt az egy hét alatt kétszer kellett jelentkeznem telefonon egyszer 3 nap eltelte után majd pedig az egy hét lejárásakor, hogy milyen Rozi állapota és hogy eszik-e rendesen, milyen a kedve, a bogyója, hullott-e ki a szőréből valamennyi igazából csak azt nem kellett elmondanom, hogy mennyit pislogott egy nap. Szeretném hozzátenni, hogy a gyógyszer amit naponta kétszer bele kellett diktálni vlami kegyetlenül büdös volt, bele sem mertem gondolni inkább milyen lehetett az íze. Hiába próbáltam trükközni, mindenhogyan kiszagolta így maradt a karatézás és egyéb harcművészetek gyakorlása, mert ugyan nem látszik, de ebben a kis nyusziban olyan bivalyerő van, hogy még én is meglepődtem.

Nyílván, most páran felhúzhatták a szemöldöküket, hogy mégis miért nem vihettem be a kis pockot. Alapvetően Rozi rendben volt és nem igényelt azonnali sürgősségi ellátást, viszont ha adott esetben úgy alakult volna a helyzetünk, hogy nem eszik akkor természetesen egyből bekerülünk, mivel ebben az esetben már jóval súlyosabb a helyzet. De szerencsére nem lett így. Ahogy írtam már feljebb, pár nappal ezelőtt voltunk egy fogászati ellenőrzésen Rozi legnagyobb “örömére”. Új doktort kaptunk Tom doktor személében aki nagyon kedves volt és nem mellesleg meglehetősen jártas a nyuszik fogproblémájának témájában, hiszen fogspecialista.Szerencsére csupa jó hírrel szolgált Rozika szedett fel 200 grammot és a szénázás is megtette jótékony hatását és azt mondta, ahogyan jelenleg kinéz a helyzet valószínű, hogy ebben az évben nem is kell csiszolni, de azért még karácsony előtt szeretné Rozit látni. Én pedig már előre félek, hogy őnagysága éppen milyen drámát fog előadni a következő látogatás után...