A bogyók titkai

Nem kell se nyomozónak, se dokinak lennünk ahhoz, hogy tudjuk, valami nincs rendben a nyuszinkkal. A bogyók- vagy épp azok hiánya- nagyon sok mindent elárulnak. 

Több különböző méretű és színű nyuszibogyót különböztethetünk meg. Tudom, egy kicsit undi a téma, viszont nagyon fontos, hogy kiismerjük magunkat a bogyeszok világában. A nyuszitartók többsége a „szénabogyóval” találkozik a legtöbbet pályafutása során. Ezek olyan Nesquick bogyó méretű, száraz és világosabb színű golyócskák. Ha a gazdi jobban megnézi őket, még a szénaszálakat is láthatja bennük. A nyuszik általában ilyet produkálnak, ha kevés friss zöldet fogyasztanak.

Sokan azt hiszik, hogy ez a legegészségesebb nyuszikaki, azonban létezik a szénabogyónál sötétebb, talán egy ici-picivel kisebb és lágyabb bogyó, ami a legideálisabb nyuszi végtermék. Ha ilyet látunk, akkor veregessük meg a vállunkat, mert ez azt jelenti, hogy a széna és a friss zöldek fogyasztása tökéletes összhangban van.

Nagyon fontos beszélnünk a „lágybélsár” fogalmáról. Ez egy olyan kakifürt, amely sötétbarnás, szinte már feketés színű, több kisebb bogyóból áll. Normál esetben nagyon ritkán láthatunk ilyet, mert általában az ürítést követően azonnal elfogyasztják ezt a mennyei mannát. Nem véletlenül, ugyanis rengeteg vitamint és tápanyagot tartalmaz, amit a újraemésztés során hasznosítani tudnak. Azért írtam, hogy „normál esetben”, mert ha túl sok lágybélsarat hagy el a nyuszi, és nem is eszi vissza, ott bizony elkezdhetünk gyanakodni. Ilyenkor mindenképp hozzáértő dokihoz kell fordulnunk, ha tudunk, akkor mintát is vigyünk neki a bogyókból, hogy ellenőrizni tudják. Okozhatja helytelen táplálás, túl sok táplálék, de mindenképp érdemes kivizsgálni.

Franco tud erről részletesebben is nyilatkozni:

"Anyám állandóan molesztált, mert észrevette, hogy a fenekem mindig kakis. Hát na, van ilyen. Egyszerűen nem kellett a lágybélsár, és aztán meg véletlenül szétkenődött. Beleragadt a szőrömbe. Nem mondom, igen kényelmetlen volt, de aztán azt se akartam hagyni, hogy anyám leszedje. Mit tapogatja a valagam, az intim terület. De csak sikerült tőrbe csalnia valahogy. Leoperált a fenekemről egy kis cuccot, aztán meg betette egy kis zacskóba. Minek az neki? Nem is értettem, ezek az emberek mindent is gyűjtögetnek. Furcsállottam a dolgot, de aztán elengedtem. Hát ha neki kell, engem nem zavar. Éljen vele boldogan. Na de aztán észrevettem, hogy a rendes bogyóimat is elteszi, itt már kezdtem gyanakodni. Végül a doki bácsinál kötöttem ki. Ő is a termékeimet vizsgálgatta, na meg engem is. Diétát írt fel, mert túlsúlyos vagyok. Ezt megcáfolom, nem vagyok túlsúlyos, csak nagyobb felületen szerethető, meg férfias, izmos. Meg a bundám is dús. Anyám azt mondta, hogy a vizsgálatok eredménye alapján csak a bélflóra borult fel. Nem tudom az mi, nem ismerek ilyen nyuszit, felborulni se láttam soha, szóval nem értem miről magyaráz. Azt mondta, hogy nem tenyészett ki semmi olyan kórokozó baktérium, amiért antibiotikumot kellene kapnom. De valami sárga cuccot gyömöszköl mindig a számba, meg másmilyen gyógyszert is kaptam. Egyébként azóta minden normális, és már nem fogdozza a fenekemet sem. Lehet, mégis igaza volt ezzel a kakivizsgálattal kapcsolatban."

A sárgás lötty egyébként a Gastroferm nevezetű probiotikum, ami segít helyreállítani a felborult bélflórát. 

A helytelen táplálás, hirtelent történt tápváltás, vagy bármilyen más változás okozhat pépes bogyót. Tulajdonképpen ez nem is bogyó formájú, inkább egy kisebb meztelen csigára hasonlít jobban. Tudom, tudom, még mindig undi a téma. Amit ilyenkor tehetünk, hogy felmérjük, milyen változás történt, vagy megvizsgáljuk a nyuszink étlapját. Az ilyen produktumot általában hasmenés követ, amivel már hozzáértő dokihoz kell fordulni. Így a pépes kakival is mindenképp foglalkoznunk kell.

Hasmenés

Sokan összekeverik a pépes ürülékkel, vagy a szétkenődött lágybélsárral, mert ez is odaragadhat a nyuszik fenekéhez. Ezt le kell tisztítani, akár egy nedves vattával is megpróbálhatjuk. Nagyon figyeljünk oda, mert a nyuszi szőrét a tisztítás után meg is kell szárítani, így elkerülhetjük a gombás fertőzést. A tisztítás azért fontos, mert a tisztálkodás során a nyuszi visszajuttathatja a szervezetébe a kórokozókat. Maga a hasmenés is átáztathatja a nyuszi szőrét (hiszen akárcsak nálunk, embereknél- egy híg, vizes székletről van szó - tudom, tudom...), ami akár további betegségekhez is vezethet. A hasmenést sok minden előidézheti. Ami nagyon fontos, hogy minden esetben hozzáértő, egzotikus állatorvoshoz kell fordulnunk. Okozhatják például élősködők, helytelen étrend, fertőzés, tápváltás, baktérium, nem megfelelő étel fogyasztása (pl. saláta, uborka, szobanövények). A kezeléshez feltétlenül szükséges tudni a kiváltó okot. 

Puffadás, gázosodás

A puffadást az esetek többségében a helytelen táplálás okozza, azonban más is állhat a háttérben. Ha a probléma gyakran előfordul, gyanakodhatunk kokcidiózisra is. Okozhatja még felborult bélflóra, gomba vagy az e coli nevű baktérium. Ha észrevesszük, hogy a nyuszink pocakja feszül, puffadt, a nyuszi pedig gubbaszt és nem fogad el semmilyen élelmet, akkor forduljunk hozzáértő állatorvoshoz. A puffadás súlyosbodhat, ugyanis ha a nyuszi nem eszik, leállhat az emésztése is.

Bélleállás, bélelzáródás

A nyuszi testbeszédén kívül itt is nagyon fontos szerepet kapnak a bogyók. Mint a legtöbb emésztőrendszeri megbetegedést, ezt is okozhatja a helytelen táplálás. Előidézhetik a gabonaalapú, magokat tartalmazó tápok, illetve mézes-magos rudacskák, amiket a nyuszi nem tud megemészteni. Ezek szerepelnek is a tiltólistán. Ne dőljünk be az eladóknak és a csomagoláson virító boldog nyusziknak! Ez mind-mind csak marketingfogás, ami nyuszinkra nézve végzetes is lehet. Szintén probléma okozója lehet, ha kedvencünk olyat eszik, ami egyáltalán nem az ő pocakjába való. Például emberi fogyasztásra alkalmas dolgokat kóstol meg. Tudjuk, hogy jó szokásuk rákapni, esetleg lopkodni olyan ételeket, amiket az asztalon, vagy elérhető helyen felejtettünk. Itt megjegyezném, hogy még véletlenül se hagyjunk pattogatott kukoricát, chipset számukra elérhető helyen, mert a baj egy perc alatt is megtörténik. Az alomként használt fapellet (növényi alapú pellet szintén nem ideális) is okozhat gondot. Vannak olyan nyuszik, akik előszeretettel fogyasztják a wcjükbe szórt almot. Ilyenkor tanácsos rácsot eszkábálni a budira, vagy esetleg egy másik fajta pelletet kipróbálni.

A bogyók segíthetnek felismerni a bajt. Ha nagyon apró, száraz bogyókat látunk, akkor elkezdhetünk gyanakodni, ezek ugyanis a bélleállás előjelei is lehetnek. Ez azt jelenti, hogy a nyuszi nehezen emészti meg a táplálékot (vagy ami a pocakjába került), vagy nem vitt be megfelelő mennyiséget. (Bélleállás után is tapasztalhatunk ilyet, ami azt jelenti, hogy lassan beindul a nyuszi emésztése, viszont nincs a pocakban annyi táplálék, ami normál bogyókat eredményezhetne.) Ennek hátterében állhat fogprobléma is, ami akadályozza az evésben. A ’nem evés’ szinte mindig arra utal, hogy a nyuszinknak fájdalmai vannak. Ha nyuszink furcsán viselkedik – és itt jön be a testbeszéd fontossága-, nem fogadja el a reggelit, vacsorát, kedvenceit (nálunk például szőroldó-teszt van), a pocakját nyomja a földhöz, gubbaszt, biztosak lehetünk benne, hogy baj van. Vannak nyuszik, akik nagyon érzékenyek a frontokra. Náluk gyakrabban előfordulhat ez a probléma.

A bogyókat – vagy azok hiányát- ellenőrizhetjük egy igen egyszerű módon. Ha fennáll a gyanú, cseréljünk almot, és figyeljük, hogy a nyuszi bogyózik-e. Természetesen ebben az esetben is a legjobb megoldás azonnal hozzáértő orvoshoz vinni, hozzáértő orvos hiányában pedig mielőbb csillapítani a nyuszi fájdalmát.

Erdőke visszaemlékezése Lola nyusziról:

- Kevesen tudják, de nem Frédit szánták először életem párjának. A Mamiéknak volt már egy nyuszijuk, Lola. Aki amúgy fiú nyuszi volt, a megtévesztő neve ellenére. Nos Lola mellé érkeztem Bokodról. Végül nem lettünk egy pár, de ez nem igazán rajtam múlt.

- De bizony, Erdőke nagy gané volt! - Mami.

- Sajnos Lola végül a rettegett bélelzáródás áldozata lett. Ugyan rendszeresen fésülve volt, kapta a szőroldót, mégis megtörtént a baj. Egy meleg nyári napon a Mami arra ért haza, hogy Lola gubbaszt. Azonnal rohantak orvoshoz, végül meg kellett műteni. A műtét rendben zajlott, Lola közel két hét után szinte már teljesen önmaga volt. Aztán sajnos egy pénteken befeküdt a "betegsarokba" (a keti egy olyan pontjára, ahova csak akkor feküdt amikor baj volt). Megint szaladtak vele a dokihoz, ahol még úgy tűnt, hogy nincs nagy baj, csak némi gázosodás a pocijában. Mamiék a biztonság kedvéért bent hagyták hétvégére a kórházban, mert ott volt a legjobb kezekben. Sajnos ennek ellenére vasárnap reggelre elaludt...a műtét szövődményeként toxinok szaporodtak el a szervezetében, ami ellen az ország egyik legjobb dokijának se volt esélye. Mami azóta megszállottan hajtogatja mindenkinek a fésülés fontosságát.

Vedlés idején is extra figyelmet kell fordítanunk a szőrös gyermekekre. A tisztálkodás során lenyelt szőr ugyanis összeállhat a pocakban, ami szintén komoly problémákhoz vezethet. Ilyen időszakban segíthet, ha -természetesen hozzászoktatás után- több friss zöldet kapnak, vagy szőroldópasztát. Vedléskor előfordulhatnak láncos bogyók is. Ha ilyet produkál a nyuszink, akkor érdemes szemmel tartani, mert a lenyelt szőr nem távozik, összeállhat és elzáródást okozhat. Ilyenkor rendszeresen fésüljük a nyuszikat, adjunk nekik több friss zöldet és szőroldó pasztát. A fésülés fontosságáról, és a közben szerzett élményekről Erdő és Frédi mesél nektek.

Erdőke a rendszeres fésülésről:

"Na a fésülés...az botrány! Néha úgy nézünk ki, mint egy rongyszőnyeg! Ezek folyamatosan vegzálnak minket a furminátornak nevezett kínzóeszközzel. És közben mindig meghallgatjuk a kiselőadást, hogy ha nem fésülnek akkor szőr lesz a pocinkban, és abból nagy baj lesz, és nem akarják, hogy úgy járjunk, mint szegény Lola. (tudjuk ám, hogy igazuk van, de hivatalból küzdünk a fésülés ellen!)" 

Nyálkás bélgyulladás

Előfordul, hogy bélleállás után, mikor a nyuszi emésztése újra dolgozni kezd, találunk nyálkás bogyót. Ebben az esetben ez teljesen normális.

Viszont, ha nyálkás ürüléket találunk, de ezt nem előzte meg a fent említett panasz, esetleg pépes kaki vagy hasmenés jelentkezik, és láthatóan több vizet fogyaszt a nyuszi, akkor forduljunk orvoshoz. Ilyenkor is ajánlott bogyómintát vinni, hogy az orvos meg tudja vizsgálni. A kakimintából kiderülhet, hogy melyik kórokozó felelős a problémáért, így a nyuszi célzott kezelést kaphat. Érdemes ilyenkor a nyuszi emésztőrendszerét probiotikummal támogatni.

Amik ilyenkor segíthetnek

A legjobb bármelyik probléma előfordulása esetén, ha kedvencünket mielőbb hozzáértő, egzotikus végzettséggel rendelkező orvoshoz visszük.  Mivel a nyuszik zsákmányállatok, így tünetrejtőek is. Ha mi észrevesszük a problémát, általában az az utolsó előtti pillanat. Nagyon fontos, hogy felkészüljünk minden eshetőségre, hiszen éjjel vagy ünnepek alatt nem biztos, hogy van lehetőség a megfelelő dokihoz eljutni. A legjobb, ha feltöltjük saját nyuszipatikánkat, hogy a nyuszi orvoshoz jutásáig javíthassunk az állapotán.

A legeslegfontosabb a fájdalomcsillapító (Meloxidyl), amit állatorvosunknál vagy állatpatikában szerezhetünk be (vényköteles).

Puffadásra adhatunk Espumisant, amit humán patikában, vény nélkül is megvásárolhatunk.

 Szintén fontos szerepet kapnak a probiotikumok (Gastroferm, Biolapis, Fibreplex). Ezekkel hozzájárulhatunk a nyuszi bélflórájának megfelelő működéséhez.

Pocakmasszázst is alkalmazhatunk, esetleg megpróbálhatjuk a mozgásra bírni őket. Szintén nagyon fontos, ha tartunk otthon kényszeretetéshez megfelelő tápot vagy port. Ha a nyuszi nem eszik magától, nekünk kell őket megetetnünk. Erről azonban fontos előtte tájékozódni, mert előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor a kényszeretetés nem biztonságos, és csak rontunk vele a helyzeten. Mindenképpen kérjük hozzáértő orvos véleményét, utasításait ezzel kapcsolatban! Tényleg nem lehet ezt elégszer kihangsúlyozni. Olyan érzékeny a szervezetük, főleg az emésztésük!

Humánpatikából egyébként beszerezhetünk egy ml-s fecskendőket, amik gyógyszerek beadása során, és kényszeretetéskor is segítségünkre lehetnek.

Vannak a nyuszipiacon nagyon jó termékek, amik segíthetnek megelőzhetni a problémát, illetve hasznát vehetjük a felépülés során is.

Vedlés idején adható az Oxbow Papaya Support terméke, ami mellett nyugodtan adhatjuk a szőroldó pasztát is. Nekem itthon most az Oxbow Skin and Coat van raktáron, ami elméletileg (és a hiedelmekkel ellentétben) nem segíti a vedlés meggyorsítását, viszont hozzájárul a szép és egészséges nyusziszőrhöz.

Szintén jó, ha tartunk otthon emésztést segítő és támogató készítményeket. Ilyen például az Oxbow Diggestive Support, a Bunny GoVet Gastroplex és a Rodicare Akut. Utóbbit durva vedlési időszakban, vagy pocakbaj után javasolt adni.

Összegzésként

Ne becsüljük alá a bogyók hatalmát! Ne mérgelődjünk, ha itt-ott elpottyan egy-egy, hiszen lehetnek olyan helyzetek, amikor azért imádkozunk, hogy így legyen!

Nem akarok ezzel az agyatokra menni, de nagyon fontos a jó orvosválasztás! Tényleg muszáj ennyiszer kihangsúlyozni! A nyuszink élete múlhat rajta! Ahogy gyermekeinket sem adnánk olyan orvos kezébe, aki nem ért éppen az adott problémához, úgy a nyuszinkat se vigyük olyan orvoshoz, aki csak kisállatokra specializálódott! A nyuszi egzotikus állatnak számít, így nekünk is egzotikus végzettségű állatorvosra van szükségünk! Bármilyen szokatlan dolgot észlelünk a nyuszi viselkedésében (értem itt ezalatt például, hogy nem eszik, nem bogyózik, láthatóan fájdalmai vannak, a szokatlantól eltérő viselkedést produkál), azonnal forduljunk orvoshoz!

A nyuszipatika nagyon jó dolog, hatalmas segítség lehet, ha épp nincs elérhető állatorvos! Mindenkinek javaslom a patika feltöltését (ugyanúgy, ahogy nálunk is mindig van fájdalomcsillapító, vagy probiotikum), de leginkább azoknak, akik számára nehezen elérhető a hozzáértő doki.

Azonban mindig törekednünk kell arra, hogy mihamarabb hozzáértő kezekbe kerüljön, és megkapja a megfelelő kezelést!

Abban szerintünk mindannyian egyetértünk, hogy ez az év nem volt egy szláv karnevál, igazán talán a régebben futó Jackass műsorhoz tudnánk hasonlítani 2020-at. Amikor úgy vagy vele, hogy na ennél már több nem jöhet , akkor az idei év csak annyit reagál, hogy: " Fogd meg a söröm" és lapot húz. De annyi szó esett már arról, hogy mi kétlábúak hogyan éltük meg ezt az érdekes évet, viszont van mesélnivalója a Bundás Banánoknak bőven, Micike és Franco sem unatkozott idén és hát a Bajos Csajok házatáján is történtek változások.

Bundás Banánok

Frédi: 2020 nem is indult rosszul. Január 5-én volt az első szülinapom. Pontosan nem lehet tudni melyik nap születtem, mert olyan helyen jöttem világra ahol ezt nem tartották számon. Mamiék azért nevezték ki január 5-ét, mivel Erdőke azon a napon érkezett hozzájuk, így ez duplán ünnepnap lett. Szóval szülinapom volt, ami egy nagyon menő dolog, kaptam fincsi tortát.

Erdőke: Igen, január 5-e egy jó kis nap volt, szép kis évforduló. Kaptam én is fincsi tortát. Azt tudtuk, hogy némi izgalom vár ránk 2020-ban, ugyanis a Mamiék elmondták, hogy költözni fogunk majd. De arra senki nem számított, hogy micsoda egyéb izgalmakat tartogat még ez az év. Egyre többet lehetett hallani valami vírusról, de hát mi úgy voltunk vele, hogy széna van, táp van akkor nagy baj nem lehet. Aztán véget ért a nyugalmunk, ugyanis a Mamiék valami hómoffiszban kezdtek dolgozni. Ami azt jelentette, hogy otthon voltak. Folyamatosan! Ennyit a nyugalomról. Próbáltatok már úgy aludni, hogy két percenként beledugnak egy telefont az arcotokba, hogy „jajjjjj de cukiiiii le kell fényképezniiiiii”? Na ugye. Közel három hónapig tartott ez a tarthatatlan állapot. Aztán amikor végre visszamentek mindketten dolgozni, végre nyugodtan alhattunk.

Frédike: Aztán ez a nyugalom se tartott olyan sokáig. Ugyanis elkezdtek idegenek bejárkálni a lakásba, „jöttek megnézni az eladó lakást” jogcímen. Na hálisten.

Erdőke: Bizony. Úgy voltam vele, hogy ha megint megáll valami idegen a keti felett, és hülye kérdéseket tesz fel rólunk, akkor nem állok jót magamért. (A Mami szerint a lejobb kérdés az volt, amikor megkérdezték, hogy mi így itt vagyunk állandóan? Maminak nagyon nehéz volt nem azt mondani, hogy amúgy csak kölcsönöztek az IKEA-ból mert feldobjuk a nappalit)

Frédike: Aztán a helyzet fokozódott, mert ezek orvul nekiálltak pakolni. Dobozok mindenhol!! Tudtátok, hogy a dobozok ijesztők???

Erdőke: Inkább az volt az ijesztő, hogy nem lehetett megrágni a dobozokat. Meg amit beletettek. Volt rendesen pakolás, sírás-rívás (persze nem a mi részünkről). Aztán egyik napon Mamiék mondták, hogy búcsúzzunk el a lakástól, mert ide többet nem jövünk vissza. Aztán átvittek minket a Tündérkeresztmamánkhoz, Kriszti nénihez üdülni. Ott szokás szerint nagyon jó dolgunk volt.

Frédike: Aztán jöttek értünk a Mamiék, de tényleg nem a megszokott helyre mentünk haza. A Nagyiékhoz költöztünk, a mamahotelbe.

Erdőke: Az eredeti tervek szerint egy hónapot maradtunk volna, de végül közel négy hónap volt mire elkészült az új otthonunk.

Frédike: Ennél a költözésnél szerencsére sokkal kevesebb ijesztő doboz volt. Nekünk annyi tűnt fel, hogy a Mamiék betettek minket a hordozóba, szétszedték a ketit, majd egy vadi új helyen pakoltak ki. Első pár napban a Mamiékkal aludtunk egy szobában. Aztán birtokba vehettük a nappalit, ahol szerencsére nincs halálos parketta!

Erdőke: Nagyon szeretjük az új házat. Jó nagy helyünk van szaladgálni, még a szekrény alá is bebújhatunk, mert Apa úgy tervezte meg a dolgokat, hogy ne legyenek csócsálható kábelek.

Elmondhatjuk, hogy 2020 elég izgalmas év volt mindenkinek. Szeretnénk mindenkinek ennél kevésbé izgalmas és koronamentesebb, szénában, tápban és mókában gazdagabb 2021-es évet kívánni. Erdő és Frédi

Mici és Franco

- Franco! Kérlek nyilatkozz a 2020-as évedről!

- Jajj szolga! Hagyj már ezzel, nem látod, hogy pihenek? Itt zajongtatok egész éjjel, és Te még most is engem akarsz nyaggatni!

- Na, légyszí, csak pár szóban!

- Jól van, ha ez kell ahhoz, hogy lekopj rólam. De sokba fog ez neked kerülni! Kérnék a szénámba a virágözönből, és az eperlevélből is! És szőroldót is adjál!

- Rendben, amit csak szeretnél. De akkor nyilatkozz kérlek!

- Szóval a 2020-as évem érdekel? Lássuk csak, megházasodtam, szénáztam, tápoztam, aztán szénáztam, aztán bogyóztam, aztán utaztam is, karanténban is voltam és jól elhíztam.

- Ennyi?

- Ja.

- Na ne csináld, ez még egy falat szőroldót sem ér!

- Azt mondtad, hogy pár szóban. Még túl is teljesítettem!

- Ah, na jól van. Nem vitatkozom veled.

- Helyes. A jutalmam estig legyen előkészítve!

- Mici, gyere már egy picit!

- Mi van? Nem boldogulsz a szőrgolyóval?

- Nem hát… Légyszíves meséld el, milyen volt a Te 2020-as éved!

- Hát, egész jól kezdődött. Francoval randizgattunk sokat, közben szétrágtam pár szőnyeget. Szóval tökéletes nyusziévnek indult. Aztán jött ez a vírus dolog, Te meg hamarabb fejezted be a munkát. Mentünk karanténozni, úgyhogy költözködtünk ide-oda. Ha jól emlékszem, akkor kezdtem betegeskedni. Megfáztam, tüsszögtem, folyt a nózim. Te meg tömködtél a gyógyszerekkel. Jó sokáig voltunk karanténban. A végére már jobban is voltam, úgy nézett ki, hogy hatott az a sok pocsék cucc, amit belém erőszakoltál, megjegyzem, hogy akaratom ellenére. Nincs ám elfelejtve.

- Miért nem érted meg, hogy csak a Te érdekedben tettem! Mellesleg én sem felejtem el a sok megrágott dolgot. Na de kérlek folytasd!

- Azt hiszem rá egy hónapra megint előjött a nátha. És csak nyár végére sikerült legyőzni. Ez a betegség volt a legmeghatározóbb ebben az évben, meg persze a Francoval való kapcsolatom. Egyébként szerintem azért hízott el, mert boldog. A boldogság tuti, hogy hízlal.

- És hogyan zárult az év? Történt még más dolog, amit szeretnél megemlíteni?

- Igen, utaztunk sokat ebben az évben. De most már egy ideje itthon vagyunk, úgyhogy gondoltam kitanulok egy új szakmát is. Minőségellenőr lettem, és csekkoltam is a szobánkat.

- Ugye nem ezzel akarod magyarázni, hogy megkóstoltad a szekrényem, és a szőnyegem… Ja és az ágyamat is… és az ajtóról már ne is beszéljünk.

- Ez nem megmagyarázás, ez az igazság. Én legalább csinálok valamit.

- Még valami esetleg, amiről szeretnél beszélni?

- Igen, én a rózsából kérnénk a szénámba, és két extra tápot a szőroldó mellé.

- Hihetetlenek vagytok, esküszöm!

- Köszi! Na de most már hagyjál minket pihenni!

Bajos Csajok

Alapvetően tök jól indult az évünk - kezd bele egyből Szaffi - mindketten el voltunk a kis szobánkban kaja hegyek, aludtunk meg bogyóztunk. Egy teljesen átlagos évnek indult igazából, tudod...olyan szokásosnak. Jó voltunk állatorvosnál ahol kiderült Rozi fogbaja meg nekem is volt még év elején egy "nem vagyok hajlandó enni" mutatványom amivel rendesen rá is hoztam a frászt az Ősökre. A Mutter is vegzált minket rendesen, hogy barátkozzunk már össze, de ezekenkívül semmi extra nem történt. Majd jött egy márciusi nap - veszi át a szót Rozi - és minden megváltozott. Mondom MINDEN!! Egy hétfői napon az ősök valami kócos szőke hajú pacákot lestek a varázsdobozban aki azt mondta mindenki maradjon otthon. Akkor még nem tudtuk, hogy ez lesz a vesztünk, mert ezek itthon maradtak borzasztó hosszú időre...

- Igen igen, jól mondja Rozi itt voltak, mindig és mindenhol. A Mutter annyira nem tudott magával mit kezdeni, hogy egyfolytában tolta azt az izét az arcunkba, tudjátok milyen idegesítő amikor bogyóznál egy jót és nem tudsz, mert szószerint a seggedben vannak??? Egy nyugodt percünk nem volt tőle, igazából az összeszoktatós táborban az volt a jó, hogy addig legalább nyugtunk volt.

- Igen Szaffi, igazad van ott legalább nyugtunk volt, de aztán amikor hazajöttünk, te drága petrezselyem... mit éltünk mi meg azt nem tudjuk elmesélni, de mondjuk úgy hogy az Ősökben túlcsordult az irántunk való rajongás...Majd végül egyszercsak már nem voltak otthon annyit és pár hónapja minden visszaállt a rendes ütembe amit Szaffival nagyon élvezünk. Oké a mutter nem tud leszakadni rólunk, de ez van megtanulunk ezzel együttélni...

Az ünnepek előtt nagyon nagy megtiszteltetés ért. Ellátogathattam a Nyuszi Birodalomba, ahol a Gruber házaspár fogadott kilenc szőrös gyermekével együtt.

Nagyon örülök, hogy sikerült eljutni hozzájuk, hiszen nem csak a 9 nyuszival ismerkedhettem meg, hanem velük is. Csodálatos és tiszteletre méltó, amit sokszor erejükön felül a nyuszikért tesznek. Több alapítvánnyal, állatvédő szervezettel tartják a kapcsolatot és velük karöltve harcolnak az eldobott életekért. Ha még nem hallottál róluk, az azért lehet, mert ők nem alapítvány, nem szervezet. Ők privát emberek, akik munka, tanulás, háztartás, család és barátok mellett elkezdték ezt a hihetetlen dolgot véghez vinni. A Nyuszi Birodalom főtanácsát 6 saját rosszcsont alkotja, de mellettük nagyon sok nyuszi élvezhette már a vendégszeretetüket. Segítenek, ahogy és ahol csak tudnak. Legyen szó mentésről, ideiglenes befogadásról, vagy örökbeadásról.

Sokan gondolhatják, hogy „Ugyan, nyuszit menteni egyszerű, nincs velük annyi baj, nem kell velük annyit foglalkozni.” Ez egy hatalmas tévedés. A nyuszik nagyon érzékeny lények, nem mindegy, hogy mi van az étlapjukon (sem minőségben, sem mennyiségben), oltani és ivartalanítani kell őket is, a körmüket vágni, fésülni (esetleg nyírni) a szőrüket, tisztán tartani a kis helyüket, mindemellett sok-sok törődést érdemelnek. Mindez rengeteg idő, és rengeteg pénz.

Én személy szerint először bele sem gondoltam úgy igazán, hogy milyen vonzatai lehetnek annak, ha valaki 9 nyuszival él otthon. Hosszú utazásokat, több napos kirándulásokat, családlátogatást sajnos nem engedhet meg magának az ember, hiszen a nyuszikat nem szabad sokáig felügyelet nélkül hagyni. Amikor a Birodalom vezetőivel beszélgettem, mindezek ellenére mégis csak a pozitív hozzáállást tapasztaltam. Rengeteget meséltek az előző lakókról, és olyanokról is, akik sajnos ma már nincsenek velük. Minden történet egy kis csoda, az ő csodájuk. És minden ilyen kis csoda rá a bizonyíték, hogy megéri csinálni.

Amit még nagyon fontos tudni, hogy minden nyuszinak van/volt valami egészségügyi problémája. Talán 2020 szeptembere volt ebből a szempontból a legrosszabb hónap. 4 nyuszi küzdött puffadással, ebből egy nyuszinak légúti betegség is megnehezítette a helyzetét. Ezenkívül egy nyuszi részesült gyógyszeres kezelésben veseproblémái miatt, és egy nyuszi szemét kellett otthon kezelniük. Az orvosi költségek több százezer forintig terjedtek.

Úgy gondolom, hogy nyuszik nélkül sem egyszerű talpon maradni ebben a világban, pont ezért csodálom annyira az ő munkásságukat, lelkesedésüket, azt a sok-sok türelmet és energiát, amivel gondozzák a nyuszikat.

Immortal (Morti)

Ő volt a Birodalom első tagja. Gyönyörű holland tarka törpenyuszi. Mikor beléptem a kis helyére, megtartotta a megfelelő távolságot. A gazdik elmondták, hogy ő nem nagyon hagyja, hogy hozzáérjenek. Ő egy igazi nemesi nyúl, látszik már a megjelenésén is, a tekintetéről nem is beszélve. Hihetetlen, hogy minden nyuszinak megvan a kis saját természete, személyisége. Morti volt az egyik nyuszi, akit puffadással, majd gázosodással kezeltek az idén. Látogatásomkor már jól volt. 

Logan

Logan egy gyönyörű oroszlánfejű törpenyuszi. Ez a szépséges leányzó a Nyúlmentéstől került a házaspárhoz évekkel ezelőtt, és most Rotorral él együtt. Ő volt a Birodalom második tagja. Nem tudtam eldönteni, hogy érdekli-e a jelenlétem, vagy nem. Kíváncsiskodott is, ugyanakkor mintha tartott volna tőlem. Időközben persze megkívánta a szénát, így én már nem is voltam olyan érdekes.

Rotor

Hihetetlen forma. Apró Teddy nyuszi, aki a karám másik oldaláról magyarázott nekem. Apukája azt mondta, hogy Rotor nehezen barátkozik, ezért testi épségem érdekében ne menjek be hozzá. Bevallom nagyon nehéz volt megállni, hogy ne nyúljak be hozzá, egyszerűen ellenállhatatlan karakter. A fülei, az arcocskája, a kis termete, a szőre. Szerelemnyuszi. És annak ellenére, hogy nehezen alakít ki bizalmi kapcsolatot, imád a gazdival aludni. Sajnos Rotorka betegeskedik. Neki légúti megbetegedése van, ami nyuszkóknál nagyon veszélyes. Hallani a levegővételeinél is, hogy valami nem stimmel. Elvégeztek egy bakteriális vizsgálatot, ami azonban nem mutatott ki semmilyen bakteriális fertőzésre utaló jelet. Rotorkának sajnos olyan pici az orrjárata, hogy onnan a dokik nem tudtak mintát venni. Ő jelenleg gyógyszeres kezelés alatt áll (immunerősítő, nyálkahártyát csillapító táp, váladékoldó). A gazdik mindent elkövetnek az egészsége érdekében.

Raisin

Raisin egy igazi fekete oroszlánfejű szépség. Látogatásomkor lazán szénázott, közben felmérte a terepet. Ő meg is engedte, hogy hozzáérjek. Mortival él együtt a Birodalomban, teljes egyetértésben. Az ősszel őt is puffadással kezelték, szerencsére helyrejött teljesen. Igazi kisördög, aki imád rosszalkodni.

Szeder

Igen kiváltságos helyzetben van, hiszen ő a hálószoba úrnője és parancsolója. Csodálatos holland tarka törpenyuszi, aki imád tv-t nézni. Kedvenc műsorai is vannak, nem viccelek. Mikor megláttam, hogy ül az ágyon és a tv-t nézi, majdnem dobtam egy hátast. Szeder mentett nyuszi, nem megfelelő körülmények közül került a Birodalomba. Sokáig fogproblémákkal küzdött, ami megnehezítette számára az evést, az pedig pocakgondokhoz vezetett. Nem tudta megfelelően koptatni a metszőit, amik aztán csálén nőttek. Kéthetente kellett fogkorrekcióra vinni, ami nagyon stresszes volt neki. Több fogkorrekció után, és a sokszor előforduló pocakbajok után, 2018. november 19-én megtörtént a metszőfogak eltávolítása. Megsimogattam, persze anyuszi kezében. Megnézhettem a kis szájacskáját is. A legédesebb dolog volt, amit valaha láttam. 

Fulgur

A kékszemű kis csoda a villámról kapta a nevét, igazi felfedező, aki nem képes megülni a fenekén. Eredetileg Szeder párja lett volna, de nem sikerült összebarátkozniuk. Sajnos Fulgur az ünnepek előtt nem evett, felfújódott és dokihoz kellett vinni, még mindig nem heverte ki, de a gazdik vigyáznak rá. 

A többi lakó

Megismerkedhettem még Joval, Ekinnel és Dartival.

Jo nem egy kicsi nyuszilány, de annál édesebb. Ő tavaly október óta a Birodalom ideiglenes lakója. Ránézésre azt mondanám, hogy a legpuhább nyuszi a világon. Ő sem engedett magához közel, de fotót azért tudtam róla csinálni. (Egyszer sunyiban sikerült megérintenem a mutatóujjam felső ujjbegyével, amíg szénázott, de sajnos lebuktam és el is bújt.)

Olyan nyuszit, mint Darti, én még életemben nem láttam. Ő is a lányok táborát erősíti. Az első perctől, hogy beléptünk a nyusziszobába, egészen az utolsóig hagyta, sőt, szinte követelte, hogy simogassuk. Ha másik nyuszival voltunk elfoglalva, piszkálta a nadrágunk szárát, hogy „Hé, velem foglalkozzatok! Itt vagyok, simogassatok!” Nem olyan régen érkezett a Birodalomba, de sajnos az ő egészsége sem 100%-os. Augusztusban elvégeztek nála egy nagy laborvizsgálatot, melynek eredményei alapján az orvosok veseproblémára gyanakodtak. Ez alapján a gazdik kímélő étrendet állítottak össze számára. Novemberben az újabb vizsgálatok sem mutattak javulást, ezért infúzió kúrát, immunerősítőt, májvédőt és egyéb vitaminokat kapott.

Az utolsó nyuszi, akit bemutatok nektek Ekin. Nekem Ő a szerelem! Egy igazi pusziosztó oroszlánfejű cukipofa. A jövendőbeli gazdikat már most irigylem. Ő még ivaros nyuszi, ennek ellenére mikor benyúltam hozzá a ketrecbe (normál esetben nem csinálunk ilyet), puszilgatásba kezdett, „leállazta” a kezem, és dugta a fejét a simiért. Komolyan mondom, hogy beköltöznék abba a nyusziszobába.

Végezetül

A Nyuszi Birodalom felújítást is tervez a nyusziszobában. Továbbá egy tápváltás is várható. Minden tennivaló hatalmas szervezést igényel, minden nyuszi elhelyezése újabb logisztikai feladatokat von maga után. A Birodalom vezetői tökéletesen megugranak minden akadályt, ügyesen vezetik a költségvetést is, ami az egyik legnagyobb feladat. Én szeretnék nekik további erőt, és sok-sok kis csodát kívánni az elkövetkező években is.

Ha szeretnétek, látogassatok el facebook oldalukra, amit Nyuszi Birodalom/Bunny Empire néven találhattok meg. Kövessétek Ti is mindennapjaitokat, legyetek részesei ennek a rendkívüli családnak!

Csak kicsit máshogy...

Ugyan a „fekete péntek” kifejezés a karácsonyi bevásárlási szezon kezdetét jelenti, nálunk ma a főszerepben Szaffi és Franco tündököl.

Röviden a Black Friday történetéről:

A kifejezés az Egyesült Államokból indult és Hálaadást követő pénteki napra esik. Bár korábban negatív eseményekkel kötötték össze (pénzügyi válság, vagy éppen a karácsonyi bevásárlás miatt kialakult hatalmas forgalom, sűrű közlekedés), mára már az ünnepi vásárlással és leértékelésekkel azonosítjuk.

2014. november 28-án tartották az első fekete pénteket Magyarországon. Mi pedig a mai napon elindítjuk ezt a hagyományt a Bunny Bunchon is, azzal a különbséggel, hogy nálunk a fekete szőrgombócokról szól ez a péntek.

Egy titkot azonban el kell árulnunk:

A hatalmas akciók és leárazások ellenére Szaffi - művésznevén Kevikosztner- és Franco sem osztogatja féláron a puszikat. 

"– Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – De neked nem szabad elfelejtened. Örökre felelős lettél azért, akit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért." Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Sziasztok, Leó vagyok és imádom a petrezselymet. Azt hiszem ez egy elég, ha nem az egyik legfontosabb dolog amit tudni kell rólam. Ja, és nem is olyan régen költöztem haza Dubajból Anyuszival és Apuszival. De legelőször szeretnék mesélni a ferde fejecskémről, mert igen én máshogy látom a világot, mint a nyuszitársaim nagy része.

Az egész azzal az atkás fertőzéssel indult a fülemnél, majd jött egy fülgyulladás és a már legyengült immunrendszerem miatt jött az e cuni parazita. Azoknak akik nem tudják mi is ez a förmedvény, gyorsan össze is foglalom dióhéjban. Ez egy sejten belül szapordó parazita, ami amúgy a legtöbb állatban előfordulhat, terjedhet szennyezett takarmánnyal, ivóvízzel vagy pedig anyáról magzatra. Legtöbb esetben az agy és a vese az érintett és ez a nyavalya a nyuszik 80%-ban ott lappang ami az immunrendszer gyengülésekor jelentkezik is. És mivel nekem nem volt éppen a legerősebb az immunrendszerem, így az e cuni jött, látott, de győzni nem győzött, keményebb fából faragtak engem annál. Viszont mivel a leggyakoribbak az idegrendszeri tünetek, mint az egyensúlyzavar vagy a fejoldaltartás így már meg is van a magyarázat a fejecskémre. Szóval kezdődött az e cuni és nem voltam a legjobban, volt egy éjjel amikor annyira rosszul voltam, hogy Anyusziék a sürgősségire vittek, ahol nem kaptak bíztató híreket velem kapcsolatban. Nem értettem mi történik, akartam mozgatni a lábamat, de nem mozgott, akartam mozgatni a fejemet, de nem mozdult nem értettem az egészet, azt viszont megígértem Anyuszinak, hogy már pedig meg fogom csinálni, nem hagyom őket magukra és küzdeni fogok a végsőkig. És ugyan nagyon nehéz éjszakán voltam túl és tudtuk, ezzel még nincs vége a dolognak, de úton voltam haza Anyusziékkal, együtt voltunk és csak ez számított. Ezután következtek az egy hónapon át tartó kirándulások azokhoz a köpenyes emberekhez. Nagyon szeretek utazni, nagyon izgalmasak voltak a kocsikázások, de a magam részéről kihagytam volna a szurikat.

Viszont Anyusziék folyton mondogatták, hogy meg kell gyógyulni, mert költözés így, meg kell gyógyulni, mert költözés úgy. Én meg csak néztem, hogy mi az a költözés? Próbáltam kiszagolni, hátha valami ehető dolog, de hamar rájöttem, hogy nem lehet megenni. Akkor meg mégis miért mondogatják ezt nekem folyamatosan? Nem értettem. Igazából nem foglalkoztam volna a dologgal, mert ugye nem ehető, akkor engem miért érdekeljen? De folyamatosan nekem mondogatták ezt, így valamiért nagyon fontos dolognak tűnt. Azt is megígérték nekem, hogy ezután a költözés izé után kapok egy asszonykát. Na itt már nem kellett kétszer mondani, hogy gyógyuljak amilyen gyorsan csak tudok. Lesz egy kis menyecském, oda aztán rendbe kell szednie magát egy úrfinak. Úgyhogy én gőzerővel gyógyulgattam amíg Anyusziék szervezték ezt a költözés izét. 

Kaptam egy egész kényelmes hordozót, mert valami előírás izének meg kellett felelni, tudtam benne forogni ide-oda, Anyuszi odaragasztott az aljára egy kutyapelust és arra tett egy kis szőnyeget, tiszta keleti kényelemben éreztem magam. Volt szénám, tápom, vizem, úgy éreztem ennél nekem nem is kell több. Arról nem is beszélve, hogy extra adag vacsit kaptam és még az átlagosnál is jobban körül voltam ugrálva, nem mondom azért azt a plusz adag koriandert el tudnám viselni minden nap. Mondtak valamit arról, hogy máshol fogok utazni, mert oda engem nem lehet felvinni, de a koriandertől megsüketültem és nem jutott el sok infó hozzám.

Majd ezt az egész szép kis ünnepséget követte egy nagyon korai kelés, valami Cargo Village-t emlegettek Anyusziék, én úgy voltam vele, ha nem ehető engem hagyjanak ezzel békén. De aztán láttam, hogy Anyuszi szeme egyre többször lesz vizes, nem szeretem amikor vizes a szeme, majd kaptam tőlük egy nagy puszit és bevittek egy kellemesen hűvös szobába, ettem egy kis szénát majd lefeküdtem aludni.

Ezekben valami nyávogósok voltak

A gépen ébredtem fel ahol egy igazi aussieval utaztam, meg is örültem neki amikor mondta hogy Ausztráliából jött, na mondom tuti mesél majd azokról a nagy erszényes ugráló nyúlszerű állatokról, de nem volt az a beszédes típus. Szóval én csak szénázgattam tovább majd aludtam majd megint szénáztam, velem volt egy pulcsidarab aminek Anyuszi illata volt, Huskyt a kiskutyámat Anyuszi szorongatta egész úton, mert a sok szénától nem lett volna kényelmes ha még ő is ott van velem. Őszintén szólva, nem igazán értem Anyuszék miért stresszeltek ennyit ezen a költözés izén, mert elég unalmas a dolog.

Husky a kiskutyám, vele a legjobb szunyálni

Majd megint valami szobában ébredtem. És csak vártam. És vártam. Majd kiderült, hogy amíg én unottan várakoztam addig Anyuszi nem kis csatákat vívott azért, hogy végre adhasson nekem egy kis petrezselymet. Ugyanis nem volt rólam számla, Anyusziék egy állatkereskedésben vettek ahol nem kaptak semmi papírt rólam, majd átküldték az állatorvoshoz,mert kellett nekik valami papír, majd menjen vissza hozzájuk a papírral. (Ez a papír izé is elég fontosnak hangzik amúgy, remélem ehető dolog, ha már ennyit kellett rohangálni miatta) Anyuszi futott is az állatorvoshoz, az állatorvos néz Anyuszira, hogy kiskedvenc vagy kereskedelmi áru vagyok-e, mert akkor akkor csak az utóbbi esetben lenne rám kíváncsi. Majd Anyuszi futott át egy másik épületbe, mert odaküldte az orvos, hogy majd ott segítenek neki a papírokkal, segítettek is és ugyan Anyuszi élete egyik leghosszabb órája volt amíg a papírokra várt, hogy végre újra találkozhasson velem. Én éppen halálos nyugalommal ettem amikor megláttam Anyuszit. Jaj de megörültem neki, pördültem is párat. És szerencsére kaptam is friss petrezselymet amit a Nagyi csomagolt nekem. Így már csak pár óra autózás volt hátra Bécstől hazáig.

Anyuszi a hazaúton azt is elmesélte, hogy pont látta amikor a kisbusz vitt ki engem a géphez és, hogy a kapitánynak beküldött egy kis üzenetet, hogy üzenjen neki a nevemben, ha rendben fent vagyok a gépen. Ez a kapitány ember pedig olyan kedves volt, hogy kiment Anyuszihoz beszélgetni. Mondtam is Anyuszinak, ha találkozok vele tuti adok neki a petrezselymemből, mert ilyen kedves volt. Na,de csak egy kicsit, azért mindennek van határa.

Azóta persze szépen birtokba vettem a rezidenciámat de első sokkhatásként gyorsan növesztettem magamra egy kis extra bundát, úgy hallottam ez télen elég hasznos szokott lenni. Meg aztán a leendő nejemnek is akarok tetszeni, mert nagyon fut már utánam, de azért én még kelletem magam neki. Anyuszi ugyan mondja, hogy legyek Lilivel kedves, mert az utcán találták majd fogták be és a Nyúlmentéstől érkezett hozzánk. Hát jó, majd igyekszem, végülis elég csini a csajszi.

Az én mizériám még márciusban kezdődött, tüsszentésekkel. Nem is tudom igazán az okát, szóval nem tudom megmagyarázni. Sosem fáztam, sosem voltam kint, nem voltam ablak közelében. Egyszerűen egyik napról a másikra valami elkezdett zavarni. Március közepe volt, és amiatt a korona miatt – ne is kérdezd, nem lehet megenni- minden egy nagy káosz volt. Anyám aggódott a munkája miatt, hiszen ott Ausztriában durva volt a helyzet, aggódott értünk, mert éppen hogy csak elkezdtük kiélvezni a házasságunkat Francoval, de egyedül hagyni még nem mert minket.

Szóval egy szép márciusi péntek 13-án anyám betuszkolt minket a hordozóba, és elvitt apával a dokihoz. Legalább egy órás volt az út, amit Francoval végig izgultunk. A dokinál csak engem vizsgáltak meg, belém is nyomott egy injekciót, amiért jövök még neki egy harapással. Utána egy picit jobban lettem. Hallottam, amint mondja anyámnak, hogy ha nem javulok, akkor hozzanak vissza még egy adag antibiotikumra. Nem is értettem ezt sem, hát én mindig jó vagyok. Különös. Akkor már elkezdtem parázni. Elindultunk haza. Anya nagy bánatára a doki nem adott otthonra semmi gyógyszert, én azért örültem egy picit, mert utálom őket. Miért nem tudják répaízűre csinálni vagy banánosra? Akkor nem is kéne küzdeni velem, egyből megenném.

Mikor hazaértünk még nagyobb volt a kavarodás. A falut, ahol a rezidenciánk van, teljesen lezárták, éppen hogy hazaértünk. Se ki, se be. Gondoltam is, hogy akkor tuti megúsztam a dokit. Anya még mindig nagyon aggódott, mert továbbra sem hagytam abba a tüsszentést. A munka befejeződött, aztán átköltöztünk mindannyian apához, hogy együtt tudjunk lenni. Anya figyelt ránk, körbe telefonálta az orvosokat és gyógyszertárt, mire sikerült antibiotikumot szereznie nekem. De ez a siker is csak fél siker volt, mivel ez a Baytril nevű cucc nem kifejezetten arra a bacira hatott, ami engem megtámadott. Folyt a nózim is, ami bevallom nagyon zavart, ugyanis mi nyuszik nem tudunk a szájunkon át lélegezni, csak az orrunkon keresztül, és ez a fehér trutyi eléggé megnehezítette a dolgomat. Ez a nyuszinátha tényleg nem vicc. Apa és anya mindennap tömte belém a cuccokat, mindegyiknek pocsék íze volt. De kezdtem jobban lenni. Az antibiotikum mellé probiotikumot is kaptam, hogy ne fájjon a pocakom. 

Két héttel később elindultunk a Magyarországi rezidenciánkra. Először valami karanténba mentünk, ami nem tetszett, mert nem volt akkora helyünk, mint otthon. Viszont már jól voltam. Nem volt trutyis a nózim, nem tüsszentettem, buliztam is minden éjjel és maradt energiám a karámot is átrendezni. Teltek-múltak a napok, végre hazamehettünk.

Pár nap után megint furán éreztem magam. Minden újrakezdődött. Orrfolyás, tüsszentés. Anyám pánikolt, én meg mehettem újra dokihoz.

Ez az doki néni más volt, mint akikkel eddig találkoztam. Féltem ugyan, de nagyon kedves volt velem. Vett mintát a nózimból, hogy kiderüljön, milyen baci bujkál bennem. Rendesen megvizsgált, mindent megnézett. Nem volt kellemes, de alapos volt az biztos. Kaptam váladékoldót, hogy a nózimból gyorsan kijöjjön a trutyi és kapjak rendesen levegőt. Kaptam antibiotikumot is, amit anyám cselesen a szőroldóra szórt, úgyhogy nem is volt így olyan rossz íze. Anya továbbra is adta nekem azt a Vetri DMG nevű immunerősítőt, hogy megerősödjek és legyőzzem a ezt a csúnya náthát. A doktor néni később elmondta az eredményt, bortadella baci támadott meg. Már a neve is nagyon csúnya. Két hétig kaptam a gyógyszereket, de mégsem múlt el teljesen. Voltak napok, amik jobbak voltak, és voltak sajnos rosszabb napok is.

Az étvágyam és a kedvem jó volt, de szerettem volna már meggyógyulni. Anya is nagyon szerette volna. Írt is a doktor néninek, hogy sajnos még mindig nem vagyok teljesen egészséges. A doktor néni nem javasolta a további antibiotikum kúrát, mert féltette a kis szervezetemet. Azt mondta anyának, hogy próbáljuk meg az inhalálást, és folytassuk az immunerősítést.

Eljött a nap, amikor újra visszatértünk a tiroli rezidenciánkra. Anyának javasolták, hogy próbáljon ki különböző termékeket, amikért nem kell orvoshoz menni. Rendelt is sok mindent arról az internet nevű dologról- amit szintén nem lehet megenni, csak mondom. De azért hasznosnak tartom, mert nagyon sok mindent lehet onnan szerezni. Kaptam egy Bunny Nature Bronchoplex nevezetű tápot, ami nyugtatta a nyálkahártyát, így nem kellett annyit tüsszentenem. Kaptam újfajta immunerősítőt, kettő félét is, de ez most már nem az a Vetri volt. Valami Rodicare Immun és Gladiator Plus nevűt. Még egy másik Rodicare Pulmo löttyöt is beszereztünk, ami légúti megbetegedésekre készült. Anya teljesen felturbózott. Ezeket kúraszerűen kaptam a nyáron.

Örülök, hogy anya minden követ megmozgatott. Még sütit is sütött olyan gyógynövényekből, amik szintén jók voltak az én kis betegségemre – volt benne kamilla morzsalék, lándzsás útifű, cickafark, csalánlevél. Nem is olyan rossz szakács ez az anya. Még friss zsályát is kaptam tőle, anya azt mondta, hogy baciölő hatása van.

Most már teljesen jól vagyok, már nem is kapom ezeket a varázsszereket.

Azt hiszem újra egészséges vagyok, nem is tüsszentek, és az a fehér trutyi teljesen elmúlt. Újra teljes erőbedobással tudom rágni a párnákat és a szőnyeget.

Nyuszitársak és nyusziszülők, ez a nátha dolog elég komoly. Azt hiszem, hogy nagyon szerencsés vagyok, hogy ahhoz a kedves doktor nénihez vittek, mert ő tényleg ért a nyuszikhoz. Annak is örülök, hogy anyukámnak van itthon nyuszipatikája, mert mindig tud mihez nyúlni, ha baj van.

Ne ijedjetek meg, ha sokáig tart a gyógyulás! Nem szabad feladni!

Remélem ez a kis történet segít Nektek, és tudtok ötletet meríteni a gyógyuláshoz!

Ha már a haverok is megírták a szerelmük történetét, úgy döntöttünk, hogy mi sem akarunk
lemaradni. *Frédiiiiii kelj fel és gyere te is ide!!*

Szóval úgy volt, hogy egyedül maradtam. Bár a megtévesztően Lola névre hallgató sráccal nem volt
harmonikus a kapcsolatunk (Mami úgy mondaná, hogy nem voltunk összeszokva mert mindenáron ki
akartam nyírni…) azért mégis csak mellettem lakott, jó volt tudni, hogy van ott valaki rajtam kívül is.
Nos miután Lola átugrált a szivárványhídon, Mamiék mindig mondták, hogy kell majd nekem egy társ,
csak azt nem tudtam, hogy komolyan gondolják. Mami szerint nagyon sokat segítettem nekik miután
Lola elment. Láttam rajtuk, hogy nagyon nagyon szomorúak, ezért sokat bújtam hozzájuk, mókáztam
velük, a Mamit még meg is pusziltam. Ez volt az első alkalom. Amit azóta összesen kétszer ismételtem
meg, nehogy megszokja…

Bevallom azért élveztem a figyelmet, és hogy én voltam a lakás királynője, nem kellett osztoznom a
tápon, szénán, oda feküdtem, ahova csak akartam, enyém volt a kanapé, a fotel és a lábtartó is.
Aztán történt egy napon, hogy a Mamiék elmentek otthonról. Azt hittem szimpla hétvégi bevásárlás,
tuti hoznak nekem valami fincsit is, mint mindig. Az gyanús lehetett volna, hogy a héten többször is
beszéltek Pista bácsival, akinek a hangjára azért füleltem. Délután hazaállítottak egy hordozóval.
Jajjjj, remélem nem dokihoz megyünk megint, gondoltam. Aztán hirtelen egy ketrec került az enyém
mellé, és lakója is lett. Megérkezett Frédi. Rácson keresztül megszemléltem, igazán jóvágású
legénynek tűnt elsőre. Aztán rájöttem, hogy ez azt jelenti, hogy vége van az egyeduralomnak. De
persze tudtam, hogy ha rajtam múlik akkor a Mamiék úgyse tudnak minket összeszoktatni.

*Frédi átveszi a szót* A nap amikor a Mamiék eljöttek értem, nagyon jól indult. Szépen sütött a nap,
én jót reggeliztem, füvecskét is legeltem. Majd hirtelen megjelent Apu a kifutóm előtt. Odaszaladtam
megnézni, majd Apu odaszólt a Maminak: Ő jön velünk haza! Elsőre azt hittem viccelnek. De aztán
jött Pista bácsi egy hordozóval, „gyere tündérem gazdihoz mész” felkiáltással, aztán hirtelen az
autóban találtam magam. Érdekes élmény volt, szólt valami, amit a Mamiék zenének neveztek, Mami
meg Apu sokat beszélgettek, és beszéltek hozzám, valami Erdő nevű csajt emlegetve. Én hamar el is
aludtam az úton. Hazaértünk, ahol megláttam a ketimet, mellette pedig az Erdő nevű csajt. Na jó
inkább hölgyet. Igazi királynői tartása volt, de azért látszott rajta, hogy nem fogja könnyen adni
magát. Egy igazi tüzes menyecske volt! Kaptam sok fincsi szénát meg almát. Sejtettem, hogy itt arany
életem lesz! Persze jól ráhoztam a Mamiékra a frászt, mert annyira nem akartam bogyózni. Pista
bácsi megnyugtatta őket, hogy ez a környezetváltozás miatt van, be fog indulni a bogyógyár. Másnap
egész nap egymást bámultuk a leendő nejemmel, aztán amikor a Mamiék hazajöttek a munkából
(nem nagyon tudtam mi ez, de elmagyarázták, hogy ebből veszik a tápot meg a szénát, szóval tuti jó
dolog) végre kiengedtek a ketiből, és elindulhattam felfedezni. Jól össze is bogyóztam a szőnyeget
(először a szőnyegről se tudtam, hogy micsoda, de erről majd külön fogok mesélni). Erdő feszülten
figyelte a tevékenységem.

Persze, hogy feszülten figyeltem, mert tudni akartam mit csinál az én szőnyegemen, az én
nappalimban! Ő még nem tudta, hogy ott minden az enyém! A Mamiék engem csak este engedtek ki,
mert pakoltak folyamatosan, meg valami nyaralásról beszéltek. Legutóbb amikor ilyesmiről volt szó,
én a Tündérkeresztmamámnál Krisztinél voltam, ahol nagyon jó dolgom volt. Örültem, hogy megyek
wellnesselni, bár azt nem sejtettem, hogy nem lesz olyan hawaii-dizsi mint legutóbb. Szóval végre
kiengedtek, erre megéreztem Frédi szagát. Mondanom se kell, hogy rendesen idegállapotba jöttem!
Felcsaptam a farkincám (Mamiék sose láttak tőlem ilyet…egy hercegnő igazán könnyen indulatos tud
lenni) morogtam egyet, és nekitámadtam a Mamiéknak. Elhibázott lépés volt, egyből vissza is zártak a
ketibe. Bebörtönöztek. Engem! Ezt a sértést!

A börtönlét nem tartott sokáig, mert másnap hozták a hordozókat, bezsuppoltak minket, aztán
beraktak az autóba. Bevallom utálok autózni. Nekem hintó járna minimum, abban lehet kevésbé
stresszelnék…
Végre megálltunk, ahol Kriszti fogadott minket. Megnyugtatta a Mamiékat, hogy a legjobb kezekben
leszünk, nagyon sok nyuszit összeszoktatott már, simán lehet, hogy ma már közös ketiben fogunk
aludni. Na még mit nem!! Egy úrihölgy nem adja magát könnyen!

Valóban nem adta magát könnyen…ugyanis az első dolga volt, hogy nekem támadt! Bevallom
férfiasan, fel is sikítottam. Kriszti úgy látta jónak, hogy mégse aludjunk együtt, ugyanis Erdő
gyakorlatilag ki akart nyírni. El is mondta a Mamiéknak, ott állítólag volt nagy sírás-rívás. De
szerencsére a Tündérkeresztmamánk nem adta fel! Volt elég ideje is, a Mamiék majdnem két hétre
leadtak hozzá. 6 napba telt mire nem akart már a torkomnak ugrani.

Na igen, be kell vallanom, hogy megkedveltem Frédit. Egy igazi gavallér. Sose vonja kétségbe, hogy
én vagyok a főnök. Nálunk bizony nőuralom van! Rájöttem, hogy nagyon jó összebújni vele.
Mire a Mamiék eljöttek értünk, elég nagy lett az összehang köztünk. Aznap már Kriszti a kertbe is
kivitt minket, a Mamiékat is ott vártuk.

Közös hordozóban mentünk haza, így azért már jobb volt utazni, bár az autót sose fogjuk
megkedvelni. Kriszti ellátta a Mamiékat tanácsokkal, mielőtt hazaindultunk.

Azt, hogy mi történt a hazaérkezés után legközelebb fogjuk elmesélni.

Előszöris engedjétek meg, hogy elnézést kérjek a múltkori elmaradt írás miatt, de cserébe ma elhoztam egy  szuper alkotót ez pedig nem más, mint: Willow Grove Designs. Schinakohoz hasonlóan róla sem lehet sokat tudni csak annyit, hogy az Egyesült Királyságban alkot de, hogy most ez Írország vagy Anglia arról nem találtam feljegyzést. De úgy gondolom, mindegy is igazából, a mi szempontunkból az a lényeg, hogy a rajzain nyuszik vannak.

 Kép:  https://www.facebook.com/WillowGroveDesign/photos/756129021598482

Hogy miért őt választottam? Még pár hónappal korábban láttam meg a lenti képet, amitől bevallom a mai napig görcsberándul a gyomrom. Szerintem nincs is szükség rá, hogy lefordítsam azt a kevéske szöveget, a kép magáért beszél. Ezután a kép után ismertem meg a munkásságát és ami miatt külön szimpatikussá vált: az örökbefogadás népszerűsítése volt. mert igen tetszik vagy sem, jobbára még ma is az az általános nézet: ez csak egy nyúl... (De ezt majd egy külön bejegyzésben fogom kifejteni.)

Kép: https://www.facebook.com/WillowGroveDesign/photos/736559323555452

De evezzünk inkább valamivel vidámabb vizekre, hiszen amikor az alábbi képet megláttam azt éreztem, hogy ezek bizony az én nyulaim. Ha olvastátok a korábbi bejegyzést mennyire nem volt egyszerű összeszoktatni Rozit és Szaffit, na az ezen a képen rajta van. Ez nálunk pontosan így történt ahogy le van rajzolva. Szépen bemutatkoztak egymásnak majd egy szempillantás alatt pörögtek a fürdőszobapadlón. (Mindenkit megnyugtatok a nyuszik nem sérültek meg, mi igen de az annyira nem érdekes.)

Kép: https://www.facebook.com/WillowGroveDesign/photos/743897169488334

És végül, de nem utolsósorban az alkotó rangsorolta a halálosan veszélyes teremtményeket veszélyességi faktor szerint. Én ezt egy teljesen reális értékelésnek látom, mert annál a nyuszinál aki nem régen tért haza az állatorvostól nincs veszélyesebb. 

Kép: https://www.facebook.com/WillowGroveDesign/photos/714603082417743

Az alkotó elérhetőségei: 

https://www.facebook.com/WillowGroveDesign/photos/?ref=page_internal

https://folksy.com/shops/WillowGroveDesigns?fbclid=IwAR2L6PvK9COHNR5UgkxrBm0LEQbOBD0Y7Qvz30VSvbc22xp70BnrvfTS0gM