Ha már a haverok is megírták a szerelmük történetét, úgy döntöttünk, hogy mi sem akarunk
lemaradni. *Frédiiiiii kelj fel és gyere te is ide!!*

Szóval úgy volt, hogy egyedül maradtam. Bár a megtévesztően Lola névre hallgató sráccal nem volt
harmonikus a kapcsolatunk (Mami úgy mondaná, hogy nem voltunk összeszokva mert mindenáron ki
akartam nyírni…) azért mégis csak mellettem lakott, jó volt tudni, hogy van ott valaki rajtam kívül is.
Nos miután Lola átugrált a szivárványhídon, Mamiék mindig mondták, hogy kell majd nekem egy társ,
csak azt nem tudtam, hogy komolyan gondolják. Mami szerint nagyon sokat segítettem nekik miután
Lola elment. Láttam rajtuk, hogy nagyon nagyon szomorúak, ezért sokat bújtam hozzájuk, mókáztam
velük, a Mamit még meg is pusziltam. Ez volt az első alkalom. Amit azóta összesen kétszer ismételtem
meg, nehogy megszokja…

Bevallom azért élveztem a figyelmet, és hogy én voltam a lakás királynője, nem kellett osztoznom a
tápon, szénán, oda feküdtem, ahova csak akartam, enyém volt a kanapé, a fotel és a lábtartó is.
Aztán történt egy napon, hogy a Mamiék elmentek otthonról. Azt hittem szimpla hétvégi bevásárlás,
tuti hoznak nekem valami fincsit is, mint mindig. Az gyanús lehetett volna, hogy a héten többször is
beszéltek Pista bácsival, akinek a hangjára azért füleltem. Délután hazaállítottak egy hordozóval.
Jajjjj, remélem nem dokihoz megyünk megint, gondoltam. Aztán hirtelen egy ketrec került az enyém
mellé, és lakója is lett. Megérkezett Frédi. Rácson keresztül megszemléltem, igazán jóvágású
legénynek tűnt elsőre. Aztán rájöttem, hogy ez azt jelenti, hogy vége van az egyeduralomnak. De
persze tudtam, hogy ha rajtam múlik akkor a Mamiék úgyse tudnak minket összeszoktatni.

*Frédi átveszi a szót* A nap amikor a Mamiék eljöttek értem, nagyon jól indult. Szépen sütött a nap,
én jót reggeliztem, füvecskét is legeltem. Majd hirtelen megjelent Apu a kifutóm előtt. Odaszaladtam
megnézni, majd Apu odaszólt a Maminak: Ő jön velünk haza! Elsőre azt hittem viccelnek. De aztán
jött Pista bácsi egy hordozóval, „gyere tündérem gazdihoz mész” felkiáltással, aztán hirtelen az
autóban találtam magam. Érdekes élmény volt, szólt valami, amit a Mamiék zenének neveztek, Mami
meg Apu sokat beszélgettek, és beszéltek hozzám, valami Erdő nevű csajt emlegetve. Én hamar el is
aludtam az úton. Hazaértünk, ahol megláttam a ketimet, mellette pedig az Erdő nevű csajt. Na jó
inkább hölgyet. Igazi királynői tartása volt, de azért látszott rajta, hogy nem fogja könnyen adni
magát. Egy igazi tüzes menyecske volt! Kaptam sok fincsi szénát meg almát. Sejtettem, hogy itt arany
életem lesz! Persze jól ráhoztam a Mamiékra a frászt, mert annyira nem akartam bogyózni. Pista
bácsi megnyugtatta őket, hogy ez a környezetváltozás miatt van, be fog indulni a bogyógyár. Másnap
egész nap egymást bámultuk a leendő nejemmel, aztán amikor a Mamiék hazajöttek a munkából
(nem nagyon tudtam mi ez, de elmagyarázták, hogy ebből veszik a tápot meg a szénát, szóval tuti jó
dolog) végre kiengedtek a ketiből, és elindulhattam felfedezni. Jól össze is bogyóztam a szőnyeget
(először a szőnyegről se tudtam, hogy micsoda, de erről majd külön fogok mesélni). Erdő feszülten
figyelte a tevékenységem.

Persze, hogy feszülten figyeltem, mert tudni akartam mit csinál az én szőnyegemen, az én
nappalimban! Ő még nem tudta, hogy ott minden az enyém! A Mamiék engem csak este engedtek ki,
mert pakoltak folyamatosan, meg valami nyaralásról beszéltek. Legutóbb amikor ilyesmiről volt szó,
én a Tündérkeresztmamámnál Krisztinél voltam, ahol nagyon jó dolgom volt. Örültem, hogy megyek
wellnesselni, bár azt nem sejtettem, hogy nem lesz olyan hawaii-dizsi mint legutóbb. Szóval végre
kiengedtek, erre megéreztem Frédi szagát. Mondanom se kell, hogy rendesen idegállapotba jöttem!
Felcsaptam a farkincám (Mamiék sose láttak tőlem ilyet…egy hercegnő igazán könnyen indulatos tud
lenni) morogtam egyet, és nekitámadtam a Mamiéknak. Elhibázott lépés volt, egyből vissza is zártak a
ketibe. Bebörtönöztek. Engem! Ezt a sértést!

A börtönlét nem tartott sokáig, mert másnap hozták a hordozókat, bezsuppoltak minket, aztán
beraktak az autóba. Bevallom utálok autózni. Nekem hintó járna minimum, abban lehet kevésbé
stresszelnék…
Végre megálltunk, ahol Kriszti fogadott minket. Megnyugtatta a Mamiékat, hogy a legjobb kezekben
leszünk, nagyon sok nyuszit összeszoktatott már, simán lehet, hogy ma már közös ketiben fogunk
aludni. Na még mit nem!! Egy úrihölgy nem adja magát könnyen!

Valóban nem adta magát könnyen…ugyanis az első dolga volt, hogy nekem támadt! Bevallom
férfiasan, fel is sikítottam. Kriszti úgy látta jónak, hogy mégse aludjunk együtt, ugyanis Erdő
gyakorlatilag ki akart nyírni. El is mondta a Mamiéknak, ott állítólag volt nagy sírás-rívás. De
szerencsére a Tündérkeresztmamánk nem adta fel! Volt elég ideje is, a Mamiék majdnem két hétre
leadtak hozzá. 6 napba telt mire nem akart már a torkomnak ugrani.

Na igen, be kell vallanom, hogy megkedveltem Frédit. Egy igazi gavallér. Sose vonja kétségbe, hogy
én vagyok a főnök. Nálunk bizony nőuralom van! Rájöttem, hogy nagyon jó összebújni vele.
Mire a Mamiék eljöttek értünk, elég nagy lett az összehang köztünk. Aznap már Kriszti a kertbe is
kivitt minket, a Mamiékat is ott vártuk.

Közös hordozóban mentünk haza, így azért már jobb volt utazni, bár az autót sose fogjuk
megkedvelni. Kriszti ellátta a Mamiékat tanácsokkal, mielőtt hazaindultunk.

Azt, hogy mi történt a hazaérkezés után legközelebb fogjuk elmesélni.