- Sziasztok, szeretnék bemutatkozni, a nevem Dr. Bumbilla Lapátos-Alátétes Rozália és egy oroszlánfejű nyuszihölgy vagyok…

- Nyuszihölgy??? Ne röhögtess már, láttam amikor a kakádat etted, mert éppen azt hitted, hogy senki sem lát és utána meg úgy tettél, mintha mi sem történt volna.

- ….ohh én nem értem, most miért kell ezt? Tökre leégetsz..

- Jó..jó..oké bocsi, folytasd!

- De nem szólsz többet bele, megígéred??? Amúgyis, nem illik teleszájjal beszélni..olyan alpári..

- mfff…mfff..gdtfmfff…ommffff….

- Na szóval, mint mondtam már Dr. Bumbilla Lapátos-Alátétes Rozália vagyok és Máltán születtem, azt nem mondom meg, mikor. És ne is firtassátok az életkoromat, mert egy hölgytől nem illik ilyet kérdezni. Hívjatok nyugodtan Rozinak.

Nem sok emlékem van arról a helyről, ahol megszülettem és sajnos az anyukámra sem emlékszem, de biztos vagyok benne, hogy előkelő felmenőim lehettek, még ha nem is olyan körülmények között éltem addig a napig, amíg anya nem jött értem. Sokszor meséli, hogy a néni, aki elvitt hozzá kedves volt, de száraz kenyér és krumplihéj volt a forgácsban előttem. Azt mondta, akkor megfogadta, hogy nagyon fog rám vigyázni ahogyan csak teheti. (És ezt ne mondjátok el neki, de amúgy elég jól csinálják apával :) )

- Jaja, ez tökre igaz..Rozi megeszem ezt a maradék tápot, oké??

- Rendben Szaffi, de aztán nekem ne sírj, ha Karolina doktornő megjegyzést tesz a súlyodra…

- Uhhh…tényleg, hamarosan megyünk dokihoz…csak azt nem értem, ha a te fogadat kell megnézetni akkor nekem miért kell mennem?

- Azért Szaffi, hogy addig se fald fel az összes kaját itthon és, hogy megmérjenek..mondjuk..

Halljátok..folyton eszik…még amikor alszik akkor is. Én esküszöm nem értem néha, hogy hova fér bele ennyi?? Hova??

Na de, vissza rám…szóval anyával elég sokáig éltünk Máltán, nem panaszkodom jól éreztem magam, de nem szerettem a nyarakat..nagyon nem. Viszont amikor hűvösebb lett akkor már aktívabban ugráltam.  Sőt képzeljétek még a sörényem is rövidebb volt, mint most. De az is nagyon jól állt.

Hmmm..azt kérdezed, hogy mi volt a legnagyobb csínytevésem..? Anya szerint volt pár..de én ezekre másképpen gondolok..lássuk csak..

- Roziiii én tudom, meséld el amikor felébresztetted! Az olyan vicces mindig olyan jót nevetek rajta amikor eszembejut.

- Rendben. Hozzáteszem Szaffi tényleg mindig nagyon jót nevet ezen a történeten.

Szóval, pár éve esett meg a dolog. Akkoriban még anyával aludtam, mert amúgy nagyon ügyes vagyok és nem csinálok nagy galibát. Viszont én hajnalban úgy éreztem,hogy anyának kell a törődés és nem ártana neki valami új frizura, úgyhogy rágtam neki egy dögös frufrut. Szerintem valami baj lehet az ízlésével, mert nem nagyon volt érte oda..

- Neeeem, Roziiiii nem ez, a másikat mondd tudoooodd naaa..

- Jaaaa…oké..szóval, anya már vagy fél órája késett a reggelimmel és én hiába ugráltam rajta az istennek sem akart felébredni. De semmire nem reagált..szóval az egyetlen megoldásnak azt láttam, ha arcon pisilem, gondoltam arra talán csak reagálni fog valamit nem? És hát végülis felébredt és reggelit is kaptam..

- Amúgy azt tudjátok, hogy Rozi csomó országban járt már??? Annyira izgi..és és tök bátor volt meg minden..

- Jajj Szaffi..Szerintem ez nem olyan fontos..Igen? Érdekel? Akkor elmesélem szívesen.

Úgy hozta az élet,hogy anya Angliába akart költözni apához, de az ugye meg sem fordult a fejében, hogy én nem megyek vele, holott sokan furcsán néztek anyára, hogy engem miért visz. Sokak szerint csak nyűg vagyok, pedig nem is találkoztak velem. Anya azt mondta, hogy ezeket az embereket helyretette és, ne gondoljam egy percig sem, hogy magamra hagyna valaha. Szóval így alakult, hogy megjártam Olaszországot, Szlovéniát meg Franciaországot is és hajóztam és utaztam egy hatalmasat amit én nagyon élveztem anya pedig nagyon aggódott.

Azt kérdezed,hogy milyen nagytesónak lenni…?Nagyon szeretem az én nem is olyan kicsi kistesómat.

A nap amikor hazajött, milyen volt? Fura és új meg nagyon szokatlan, de szerintem ezt mesélje el Szaffi…

- Helló Szaffi vagyok és imádok szénázni.

- Na, a lényeget ki is emelted…és nem ez a teljes neved, légyszíves mutatkozz be rendesen. Ahogy illik.

- Jól van na, de ha így van..imádok szénázni,,jajj nagyon. Szóval Felefülű Ugrógyomor Macskajános Sándor a Pókmajom Kotlóstyúk Kevinkosztner Szaffi a nevem. Ja igen és mi is volt a kérdésed? Milyen volt hazajönni?

Nagyon érdekes nap volt az én életemben és természetesen az egyik legeslegjobb, bár akkor még ezt nem tudtam.Sajnos az anyukámról nincsenek emlékeim és sokáig egy nagyon hangos és fényes helyen éltem ahol egy csomó ember volt. Mindenki megnézett minket, emlékszem a nagy fejekre, de mivel én fekete nyuszi vagyok és az egyik fülem kajla nem vitt el magával senki. Azt mondták rám olyan furán nézek ki… 

- Jajj Szaffi, nincs semmi baj,ne szipogj...tudod, hogy csodaszép vagy.

- Aztán egy nap láttam, hogy valaki nem csak benéz a helyünkre, hanem sokáig ott áll és mutogat rám, utána hirtelen felkaptak. Nem is tudtam mire vélni a dolgot a következő pillanatban pedig már egy dobozban voltam úton. Emlékszem amikor anya kivett és megmutatta a szobámat. Tett be nekem egy pihe-puha plédet is, sose feküdtem előtte olyan puhán. Azt mondták, hogy nagyon ügyes voltam már az első napon, mert egyből a kis bilimet használtam és a legnagyobb meglepetésükre kalandozni kezdtem.

Hogy miért engem hozott el anya? Erről sokszor mesélt nekünk ugye Rozi?

- Igen ,igen.

- Szóval anya pár nappal korábban álmodott egy sötétszínű nyusziról akinek ilyen kajla füle volt, mint nekem. Azt mondta, hogy amikor meglátott tudta, hogy én vagyok az és abban az egyben biztos volt, hogy nélkülem nem megy haza. Amit közölt egyből apával, akit amúgy szintén nem kellett győzködni.

- Még jó, hogy nekem mentek tápot venni nem? Szép nagyra nőtt a táp azóta..

- Jajj,de milyen unalmas lenne nélkülem az életed,nem gondolod? Azt kérdezed a Kevinkosztner nevet miért kaptam? Rozinak sajnos van egy kis fogproblémája és pár hónappal ezelőtt eléggé előjött neki ez a dolog. Kapott rá gyógyszert aminek, ugyan én nem kóstoltam meg, de a szaga borzalmas volt és Rozi mondta,hogy az íze is az. Persze utálta is bevenni amik miatt anyának le kellett fognia és belediktálni azt a borzalmat.

- Mondjuk nem hagytam magam azt azért itt szeretném megjegyezni, mert ugyan nem látszik de van bennem spiritusz.

- Ez így igaz. Anyának keményen kellett küzdenie,hogy legyűrje Rozit a gyógyszerbeadással. Viszont egyik nap már láttuk, hogy készíti a fecskendőt és már tudtuk mi jön. Én pedig Rozi elé álltam és azt sem engedtem anyának, hogy megsimogassa, mert mindig ellöktem a kezét. Nem akartam, hogy megetesse Rozit azzal a büdös gyógyszerizével. Akkor megkaptam, hogy én több vagyok, mint egy testőr, hát így lett a Kevinkosztner. Majd megmutattam Rozinak hogyan lehet az állólámpa búráját leghatékonyabban megrágni, szüleink legnagyobb örömére.

- Na jó, ennek nem örültek annyira, de szerintem elég vicces dolgokat szoktunk csinálni, nem gondolod Szaffi?

-De abszolút igazad van Rozi. Hogy mi? Meséljük el az összeset? És akkor később mit fogtok olvasni?Hm??