Minden azon a napon kezdődött. *Franco a távolba réved

2016 július 20-án vígan eszegettem a többiekkel, mikor bejött a boltba ez a nőszemély. Miután kb. 20 percet csorgatta a nyálát előttünk, már tudtam, hogy ebből baj lesz. De aztán elment, és nem történt semmi. Úgyhogy visszatértem a táphoz, és próbáltam elfelejteni azt a gülü szemű asszonyt. Majdnem sikerült is, de akkor visszatért, és magával vitt­. *drámai sóhaj

Tény, hogy kezdetben elég béna anyuka volt, de túléltem. Azt se nagyon értettem az elején, hogy miket magyaráz, ugyanis én osztrák nemesi családból származom, ez meg mindig magyarul nyomta a rizsát. *rágyújt egy tápra

Beletelt egy kis időbe, mire rájöttem, hogy mit jelent a „NE!”, a „GYERE LE ONNAN!” és a „HAGYD MÁR ABBA!”, bár a testbeszéd sokat segített a fordításban.

Na mindegy, amit fontos tudni rólam, hogy időm nagy részét Ausztriában töltöm, de Magyarországon is van egy lakosztályom. Tavasszal és ősszel egy-egy hónapot vagyok ott. Kedvenc időtöltésem az alvás, és az evés. Úgyhogy nem szeretem, ha ilyenkor zaklatnak. De persze magyarázhatom ezt anyámnak meg az asszonynak is, mikor ilyen ellenállhatatlan vagyok. Azért a simogatás nem olyan rossz, azt is szeretem, de csak akkor tűröm el, ha nekem kedvem van hozzá. Nehogy már a répa vigye a nyulat…

Az asszonnyal most októberben tartjuk az első évfordulónkat. Még frissnek mondanám a házasságunkat, és elég viharosan kezdődött. Észre se vettem a jeleket, pedig így visszagondolva annyira egyértelmű volt. *belekortyol a vízbe

Anyám akkoriban alig volt velem, össze-vissza dolgozott, meg apáról és valami kutyákról beszélt, de nem nagyon figyeltem rá. Ebben az időszakban teljesen nyomi volt, már-már megsajnáltam, úgyhogy sokat bújtam hozzá. Ott aludtam vele az ágyon, hogy ne legyen rosszkedvű, hisz a maffiózók szíve sincs kőből. Egyik nap boldogan jött haza, gondoltam is, hogy küldetés teljesítve, nem kell tovább romantikázni. Aztán egyszer csak valami megütötte azt a kecses kis fülemet. Azt mondta nekem, hogy meglepetés vár a magyar rezidencián… Mikor a nyúl fia ezt hallja, valami finomság jut az eszébe, mondjuk egy egész kapormező, minimum egy balkonládányi bazsalikom, rózsaszirommal teleszórt hálószoba, ilyesmik… Azért 3 és fél év a szolgálatomban erre igazán megtaníthatta volna. De mikor először megláttam, hogy mi is az, khm... ki is az a meglepetés, nem hittem a szememnek. Szó szerint ledermedtem. Nyilvánvaló, hogy csalódás ért, ezért nem is indult fényesen a kapcsolatunk. Az asszony persze izgatott volt, rámenős már akkor is, én meg csak a kaporra tudtam gondolni. *Mici beugrál Franco mellé, és ő folytatja

Hiszen ő mindig csak a hasára gondol, pedig sok más elfoglaltság is létezik az evésen és alváson kívül. Szerintem nem a kapor volt a baja, hanem hogy én akartam hordani a nadrágot. Ennek hangot is adtam, én soha nem hagytam magam alárendelni egy férfinak se. Igaz Franco előtt egyet se láttam, de ez volt az első gondolatom, és rólam tudni kell, hogy amit a fejembe veszek, az úgy is lesz. Szóval sokáig inkább csak rivalizáltunk, ismerkedés helyett. Párszor nagyobb balhé is volt, például mikor visszautaztunk az osztrák kéróba. Na mikor körbe vezettek, egyből sajátomnak éreztem a helyet, nagyon tetszett. Persze ezt az uram nem nézte jó szemmel, hiszen azelőtt minden egyedül az ő tulajdona volt. Úgyhogy nagyon összekaptunk, hullott szőrcsomó, pörögtünk a levegőben, anyánk bőgött.

Tudni kell, hogy nekem sem volt könnyű. Egy úrihölgynek muszáj megállnia a saját lábám. Október közepén kerültem a mostani anyámhoz, új hely, új, illatok, új szokások, minden olyan más volt. Aztán bemutattak ennek a ficsúrnak, ő pedig csak bunkózott. Idő kellett. *Mici betol egy petrezselymet

Nem igaf, hogy eft nem lehet megéfteni. Fok volt a változáf. *lenyeli

Anyánk úgy döntött, hogy az egészet újrakezdi. Elszigetelt minket egymástól, és csak 5 percekre találkozhattunk. Mivel egész nap Franco majom fejét kellett néznem, nem is volt más választásom. Beleszerettem. Anyánk nagyon boldog volt, mikor fél év után bevallottam.

De aztán a boldogsága nem tartott sokáig, mert ezzel együtt nagyobb szabadságot is kaptunk. Onnantól kezdve mindig együtt voltunk, szabadon. Tudni kell rólam, hogy nagyon sok hobbim van. Nagyon szeretek kreatívkodni. Úgyhogy gondoltam, amíg dolgozik, addig kicifrázom a szőnyegét, meg az ágyon felejtett pólóját, meg a nadrágját is, meg aztán az új szőnyeget is, amit a másik helyett rendelt – azzal vádolt, hogy túl cifra lett, mert túlzásba estem. Mikor látom, hogy haragszik, akkor hagyom magam egy kicsit simogatni, és már el is felejti az egészet. Most már inkább csak sunyiban űzöm az ipart, csak egy picit rágom meg a széleket, és már nem is mindennap.

Próbálom magam kemény csajnak előadni, de egyébként nagyon érzékeny lélek vagyok. Betegeskedek is időnként. Márciusban előjött egy megfázás, ami azóta nem akar elmúlni teljesen. De anyám gondomat viseli, és nem is rosszak ezek a gyógyszerek, mindegyiknek finom íze van, és még gyógynövényes sütit is sütött.

Nem is olyan nehéz, az emberekkel bánni. Ráadásul olyan manipulálhatóak, egy országokat áthidaló maffiahálózatot hoztak létre, és mindezt úgy, hogy közben minket csodáltak és istenitettek. *Mici is rágyújt egy tápra, Franco folytatja

Az asszony egyébként szeret túlozni, de ez most kivételesen igaz. Angliai kapcsolatunk Rozál és Szaffi, valamint a magyar maffiahálózat feje Frédi és Erdő is a szövetségesünk, akik szintén nyilatkozni fognak ennek a blognak - amiről egyelőre annyit tudunk, hogy megenni nem lehet.

Van nekünk valami Instagram oldalunk is –@justabigballofhay- ahova anyánk mindig képeket tesz fel rólunk. Mondjuk én nem bánom, ha megcsodálnak minket, legalább valami tökéletesen cukit is látnak a zemberek ebben az őrült világban.

Kövessetek minket és imádjatok!

Nyuszipuszi és keksz mindenkinek, aki elolvasta!

Franco McDermedve és Mici von Devil